Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vajda László: Középfokú oktatás Zala megyében

Vajda László: Középfokú oktatás Zala megyében tanulási lehetőséget. Speciális feladatra - teljesen árva, félárva és szegény sorsú gyermekek oktatására és nevelésére — létesült 1870ben Balatonfüreden az Erzsébet szeretetház, amely elemi iskolai mellett felső népiskolai, majd polgári iskolai oktatást is folytatott. Ez később mezőgazdasági jellegű (szőlő- és gyümölcstermelés) gyakorlati képzéssel egészült ki, sőt rövid ideig tanítóképzéssel is foglalkozott. A Kiegyezést követő gyorsuló gazdasági fejlődés szükségessé tette a szakoktatás szervezeti kereteinek, intézményhálózatának kialakítását is. Az 1884. évi XVII. számú ipartörvény teremtette meg a népiskolai oktatásra épülő kötelező tanoncoktatást, amelyet minden olyan településnek, amelyben 50-nél több iparos, vagy kereskedő tanonc dolgozott, meg kellett szervezni. A 3 évfolyamos iskola — általában a meglévő elemi és polgári iskolák bázisán - 12 éves korban kezdődött. Évi 10 hónapon át heti 2 munkanapon 4 órát (olvasás, számtan, fogalmazás, könyvvitel), valamint vasárnap 3 órát (rajz) tanultak az inasok. E törvény hatására megyénkben is sorra szerveződtek meg az iparos tanonciskolák: Zalaegerszegen 1883-ban, Sümegen 1884-ben, Tapolcán 1885-ben, Nagykanizsán 1886-ban, Keszthelyen 1887-ben, Csáktornyán 1890-ben, Perlakon pedig 1893-ban. A kereskedő tanoncok számára 3 intézmény alakult meg: 1884-ben Zalaegerszegen, 1890-ben Nagykanizsán és 1893-ban Keszthelyen. E 10 iskolában az 1893/94-es tanévben már 1093 iparos és 117 kereskedő inast írattak be. Ugyanebben az évben a polgári fiúiskolákban 1082-en, a leányiskolákban 338-an tanultak. A középiskolák 546, a felső kereskedelmi iskolák 163 tanulót oktattak Zala megyében. Az érettségit is nyújtó középiskolai oktatás rendjét a Kiegyezést követően az 1883. évi XXX. törvénycikk szabályozta, első ízben a magyar oktatásügy történetében. A törvény a gimnáziumok és reáliskolák feladatául az ifjúság általános műveltségének biztosítását, és a felsőfokú tudományos képzésre való előkészítését írta elő. Mindkét iskolatípus nyolcosztályos volt, csak az idegen nyelvek oktatásában, a természettudományi tárgyak óraszámában és a felsőfokú tanulmányok folytatásának irányaiban volt különbség. A gimnáziumi érettségivel valamennyi felsőoktatási intézményben tovább lehetett tanulni, a reáliskolát végzettek műszaki, gazdasági és természettudományos karokon folytathatták tanulmányaikat. Ennek megfelelően a nagykanizsai gimnázium azonnal, a törvény hatályba lépését követően, a keszthelyi 1890-ben lett nyolcosztályos főgimnázium. A sümegi intézmény viszont csak négyosztályos reálgimnáziumként folytatta tevékenységét, s csupán 1920-24. között vált nyolcosztályossá. 1895-re viszont sikerrel járt Zalaegerszeg törekvése: a megyeszékhelyen is létrejött a főgimnázium. Nagyon hosszú küzdelem után sikerült ezt a városnak elérnie. A 18. század második felétől több ízben is kezdeményezték létrehozását, a felsőbb hatóságok azonban arra való hivatkozással, hogy a megyében már kettő, illetve három gimnázium működik, ezt mindig elutasították. Végül 1893. november 8-i városi rendkívüli közgyűlés határozata (ingyen telek és jelentős pénzösszeg felajánlása az iskola építéséhez), valamint a megyei közgyűlés támogatása (évi 5.000,-Ft hozzájárulás a működési költségekhez) hatására a főhatóságok engedélyezték a főgimnázium működését. Az 1895-96-os tanévben egy első és egy második osztályban indult meg az oktatás a kereskedelmi középiskola épületében. 1897. őszére az iskolát befogadó impozáns és a korabeli mércével korszerű feltételeket biztosító épület is elkészült. Az első érettségi vizsgára 1902 júniusában került sor. A gyors gazdasági növekedés szükségessé tette a szakképzésben az érettségit is biztosító középiskolák létrehozását. Ezen igény kielégítésére alakult ki az 1880-as évek közepétől az un. felsőkereskedelmi iskola megyénk két városában. Nagykanizsán 1857-ben az izraelita hitközség az elemi iskolájához kapcsoltan két osztályos reáliskolát indított, amelyekben kereskedelmi ismereteket is tanítottak. Ezt 1889-ben három évfolyamos középkereskedelmi iskolává fejlesztették. Az iskola befejezése után érettségi vizsgát is tettek az odajárók. Az intézmény szervezeti szabályzata kimondta: „Célja, hogy olyan ifjakat neveljen a magyar kereskedelemnek, kik majdan mint kereskedelmi A% 1874-ben épített polgári fiúiskola, mq '. iskola épülete, mögötte a% i 1913-ban (képeslap, Göcseji Múzeum). 331