Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vajda László: Középfokú oktatás Zala megyében

Vajda László: Középfokú oktatás Zala megyében osztály csatlakozott. 1808-ban az iskolát a premontrei szerzetesrend vette át. A gimnázium léte közben többször is veszélybe került. Először 1788-ban, majd 1794-ben újra meg kellett küzdeni a városnak és alapítójának azért, hogy a gimnáziumot ne szüntessék meg, illetve ne vigyék el se Kaposvárra, se Nagyatádra. Mindez sikerrel járt. Festetics György egy, a nádorhoz címzett és az Országgyűlés Közművelődési Bizottságához továbbított levelében nemcsak a gimnázium működéséhez ígért további támogatást, hanem egy gazdasági képzést nyújtó akadémia létrehozásának gondolatát is felvetette. A gimnázium így tovább működött, sőt fejlődött, bővült. 1800-ban új épületbe költözött (a premontreiek rendházába), 1806-ban a II. Ratio Educationis bevezetésekor hatosztályos gimnázium lett, majd filozófiai tanfolyamot is indított. 1830-ban Zalaegerszegre kívánták áthelyezni, amit Keszthely vezetői és a fenntartó rendnek a tiltakozása hiúsított meg. A 19. század első felében tehát Zala megyében középfokú oktatási intézményként csak gimnázium létezett. A korosztályos népességnek csupán meglehetősen csekély része tanulhatott így középfokon (2-3%). A korszak középfokú oktatása eût oktatás ugyan, de társadalmi szempontból nyitott, nem érvényesül benne a rendi előjogokon alapuló szelekció, így viszonylag széles körben biztosítja az iskolai érdemeken alapuló mobilitás lehetőségét. A két gimnázium diákjainak mintegy egyharmada került ki a nemességből, a többi mezővárosi polgár (kézműves, kereskedő), uradalmi alkalmazott és jobbágy szülő gyermeke. Egyértelműen megállapítható, hogy a gimnáziumokból kikerülők a polgárosodó magyar társadalom középosztályát és értelmiségét gyarapították a reformkorban. A gimnáziumokon kívül említést kell tennünk a keszthelyi Georgikonról és a nagykanizsai Tanítóképzőről is. Fényes Elek 1841-ben így ír erről: „... legnagyobb díszére szolgál a megyének a keszthelyi georgikon, vagy gazdasági oskola, melyben a tulajdonképpeni földművelés, természettan, földmérés, baromorvoslás, műtan, építés és rajzolás, erdőszet és úrbér tanulmányok adatnak elő." Az elismerő szavak a kezdetben középfokú gazdasági iskolaként indult, majd fokozatosan felsőfokú gazdasági akadémiává fejlődött Festetics György által alapított intézményről szólnak. Ezért a későbbiekben már nem teszünk említést róla. Nagykanizsán 1844-től 1856-ig működött a tanítóképző, tulajdonképpen a gimnázium tanárainak közreműködésével, azzal egy épületben. A szaporodó elemi iskolák tanító szükségletének biztosítását szolgálta rövid ideig. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc megvívásában mind a Georgikon, mind a két gimnázium tanárai, diákjai aktív szerepet váüaltak (pl. Keszthelyről Laky Demeter, Sebessy Kálmán). A tanítás ugyan nem szünetelt, de a felsőbb évfolyamokról sokan honvédnek, nemzetőrnek jelentkeztek (a diákság 26-33%-a). A szabadságharc alatti eseményeknél is jelentősebb változásokat hozott azonban 1849 után a Bach korszakban az „Organisations Entwurf bevezetése. A felsőfokú továbbtanulást a nyolcosztályos gimnáziumhoz és érettségihez kötő reform a középiskolai oktatás színvonalát kívánta növelni. A pedagógiai szempontból haladó (szaktanári rendszer, egységes tanterv bevezetése, nevelés erősítése, reáltárgyak szerepének növelése) intézkedések mellett szervezeti szempontból hátrányos következmények érték a megyét. A keszthelyi gimnáziumot a feltételek hiányos volta miatt négyosztályos algimnáziummá minősítették. Nagykanizsán mind a gimnáziumot, mind a tanítóképzőt megszüntették, miután a piarista rend az Entwurf által előírt követelményeket nem tudta teljesíteni. A gimnázium épületébe katonai kórházat akart telepíteni a megyei közigazgatás. Ebben a helyzetben a város lépett fel a gimnázium érdekében. Küldöttséget menesztettek a megyefőnökhöz, a miniszteri biztoshoz, a piarista tartományfőnökhöz, jelentős anyagi áldozat vállalását is ígérték. Törekvésük végül eredménnyel járt. Az iskolát 1850. október 14-én újra megnyitották, de csak négyosztályos kisgimnáziumként. Nyolcosztályossá fejlesztésére csak a Л „bornai kath. főgymnasium " épülete Nagyk 1900-ban (képeslap, Göcseji Múzeum). 329