Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szabó Péter: Zalaiak a második világháborúban

Sv^abó Véter. Zalaiak a második világháborúban is jelen voltak, miután Telbisz Lóránd repülő százados parancsnoksága alatt bravúrosan átkeltek a Királyhágó feletti sűrű felhőzeten. A zalai alakulatok életében az 1941-es év is mozgalmas időszaknak bizonyult. A honvédség 1941. április 11.én megindított délvidéki hadműveletében ugyan nem vettek részt, de a felemelt békeállományú gyalogzászlóaljaknak, s a könnyű tüzérosztálynak az esedeges jugoszláv ellencsapás kivédésére fel kellett vonulniuk a határra. A 17/1. zászlóalj Kiscsekén, majd Szentmargitfalván állt támadási készenlétben, a 9. könnyű tüzérosztály ütegei pedig Fityeházán foglaltak el tüzelőállást. Miután a hadműveletben részt vett csapatok április 14-re megszállták a Duna-Tisza közét, a 9. önálló gyalogdandár alakulatai — pontonhidakon — átkeltek a Dráván, s április 16-án akadály nélkül birtokba vették Muraszombatot és Csáktornyát. Az utóbbi várost elfoglaló csapatok egy monarchiabeli huszárlaktanyában szállásoltak el, mely rövidesen a Nagykanizsáról áttelepülő 17/11. zászlóalj állomáshelye lett. A honvédség egyes alakulatait, alighogy visszatértek a megszállt Délvidékről és a Muraközből, a második világháború második évében újból mozgósítani kellett. A 9. önálló gyalogdandárt zalaegerszegi 47/111. zászlóalja és 17. gyalogezredének ezredzenekari részlege erejéig érintették az újabb, immáron közel sem veszélytelen harci feladatok. Ezen csapattestek a német hadsereg Szovjetunió elleni hadjáratában a kassai incidenst követően, 1941. július 27-től részt vett, s szeptemberre érzékeny veszteségeket szenvedett gyorshadtest alakulatai hazahozatalának ellenértékeként a német hadvezetésnek felajánlott, és november elején Ukrajnába kiszállított magyar megszálló kontingens (öt gyalogdandár) kötelékébe kerültek. A csökkentett harcértékű magyar megszálló seregtestek eredeti rendeltetése a szállítási útvonalak, vasutak, hidak biztosítása és a katonai közigazgatási feladatok ellátása volt. A német parancsnokságok azonban szükségből, néhány esetben, reguláris szovjet alakulatok ellen harcoló alakulatokként is bevetették e gyenge erőt képviselő kötelékeket. A zalaegerszegi 47/111. zászlóaljat a III. és a IV. hadtest által felállított 108. gyalogdandár (1942. február 17-től könnyű hadosztály) 34. gyalogezredének hadrendjébe osztották be. A gyalogezred másik két zászlóalja a soproni 34/11. és a kőszegi 35/111. zászlóalj volt. A mozgósított zászlóalj 50%-os személyi állománnyal, nevezetesen 21 tiszttel, s 453 főnyi, zömében idősebb korosztályú és hiányosan kiképzett legénységgel vonult el 1941. október 30.-án Ukrajnába. A 47/111. zászlóalj parancsnokságával - a partizán orvlövészek által 1942. június 11.-én meggyilkolt - Körmendy László őrnagyot bízták meg, a zenekari részleget pedig Hering Vilmos alhadnagy vitte ki a hadszíntérre. A 108. gyalogdandár alakulatai - köztük a 47/IIL zászlóalj - kezdetben Kijevtől északra, a Dnyeper folyótól keletre láttak el biztosító feladatokat, majd 1942. január 27-én a német-szovjet arcvonal közvetlen közelébe, a Harkovtól délkeletre eső területre irányították őket. Március 14. és 26. között a német 6. hadsereg alárendeltségében eredményes harcokat vívtak a német csapatok hátába, illetve vonalaik mögé támadó szovjet reguláris erők ellen. A 38. gyalogezred harccsoportja Bolsaja és Szuhaja Gomoljsa községekből, a 34. gyalogezredé pedig Korobovoból verte ki több ízben az ellenséges csapatokat. A 47/IIL zászlóalj az utóbbi helység elfoglalásában aktív szerepet vállalt. A 108. könnyű hadosztálybeü alakulatok következő harci bevetésére május 12. és 18. között került sor, mikor a szovjet Délnyugati Front korlátozott célú hadművelete a német 6. hadsereg arcvonalát is érte. A gyenge harcerőt képviselő gyalogzászlóaljak a német csapatok visszavonulása miatt veszélyes helyzetbe kerültek. A május 13-án megindult ellenséges harckocsi-támadás a páncéltörő ágyúit rövid belül elvesztett 47/IIL zászlóaljat 4 km-rel vetette hátra. A következő napokban a 108. könnyű hadosztály valamennyi alakulata harcba bocsátkozott. A 34. gyalogezred harccsoportjának mindennemű támogatás nélkül, erős ellenséges tűzben, a szovjet harckocsik és gyalogság állandó bekerítettségétől fenyegetve kellett feladni állásait. Komolyabb ellenállást főleg Paszikinél és Bolsaja Gomoljsánál fejtettek ki zászlóaljai. Május 18-ra a magyar megszálló seregtest személyi állománya 40%-os veszteséget szenvedett, s zászlóaljai megerősítésére kapott nehézfegyvereinek zöme megsemA 9/5. üteg tisztikara és legénysége a frontra való elvonulás előtt 1942 áprilisában (Hadtörténeti Múzeum). 279