Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szabó Péter: Zalaiak a második világháborúban

Zala megye ezer éve misült. A zalai hősi halottakat Szmijev község területén temették el. Ezt követően a 108. könnyű hadosztályt előbb a német 44. gyaloghadosztály arcvonala mögé, Merefa és Taranovka közötti térségbe vonták hátra, majd a Kurszktól délnyugatra levő Szeregyina Buda környékére irányították. Itt egészen 1943 márciusáig biztosította az általa ellenőrzött területen átvezető utánpótlási vonalakat a partizáncsoportokkal szemben. Miközben a 47/111. zászlóalj továbbra is a megszállt ukrajnai területen tevékenykedett, 1942 márciusában az egész 9. könnyű hadosztályt mozgósították. Hasonló intézkedések történtek a szintén Zala vármegyei III. fogatolt vonatosztálynál is. Az említett alakulatok a tragikus sorsú 2. hadseregbe nyertek beosztást. Az 1942 február végétől szerveződő 2. hadsereg - a magyar és a német katonai vezetés megállapodása alapján - egy három hadtestben (III., IV. és VII.) összefogott 9 könnyű hadosztályból, egy páncéloshadosztályból és egy repülőkötelékből állt. A nagykanizsai parancsnokságú 9. könnyű hadosztály a komáromi 6.-kai, a soproni 7.-kel és a hadtest-közvetlen alakulatokkal együtt a III. hadtestet alkotta. A zalai seregtestnél - miután a legelsőként kiszállítandó alakulatok közé tartozott - 1942 március elején kezdődtek meg a mozgósítások. A 17. gyalogezred mindhárom zászlóalja felállításra került, valamint a 47. (iker) gyalogezred is, I. és II. zászlóaljával együtt. Az utóbbi ezred harmadik zászlóalját az átvett soproni 34/1. zászlóalj alkotta. A könnyű hadosztály tüzérsége a 9. könnyű tüzérezredből állt. A felsorolt alakulatokon kívül egy-egy lovas- és híradószázad, egy légvédelmi gépágyús üteg, valamint a vonat alosztályok tartoztak a seregtest kötelékébe. Mozgósított alakulatainak tartalékos állományát zömében a trianoni határokon belüli Zala vármegyéből hívták be. Nemzetiségiek — főleg románok és ruszinok - 20%-ban kerültek be a seregtest minden egyes csapattestébe. A 9. könnyű hadosztály fennállása óta mind 13.500 fős személyi állományát, mind nehézfegyverekkel némileg megerősített fegyverzetét és felszerelését tekintve, magyar viszonylatban sohasem képviselt ilyen nagy harcértéket. Parancsnoka Újlaky Jenő vezérőrnagy volt, akit november 15-én Oszlányi Kornél ezredes váltott fel. A szintén Zala vármegyéből elvonuló III/1. fogatolt seregvonat csoport-parancsnokság alárendeltségébe három-három tábori munkásszázad és kocsioszlop, s egy-egy hadihíd, sütő- és lóellátó oszlop, légvédelmi géppuskás század és hadtápszázad tartozott. A csoport 3.000 fős állománya főképpen idősebb korosztályú tartalékosokból és nemzetiségi hadkötelesekből állt. A zalai alakulatok néhány napos vasúti szállítást követően 1942. május 5-től kezdve rakodtak ki a hadműveleti területen, nevezetesen Kurszk elővárosaiban. A 7. könnyű hadosztály csapattesteivel együtt a Kurszktól 60 km-re keletre húzódó észak-déli irányú, 40 km-es arcvonalszakaszon két német hadosztályt kellett leváltaniuk. A III. hadtest 6. könnyű hadosztályának június elejére kellett felzárkóznia ezen védelmi vonalra. A szemben álló szovjet csapatok május végétől igyekeztek a magyar harcelőőrsök által védett területen a legfontosabb magaslati pontokat elfoglalni. Támadásaik leginkább a 47/11. zászlóalj állásait érték. Egyelőre a német VII. és a magyar III. hadtestből álló 2. hadseregnek, mint déli szárnyhadseregnek rövidesen e Kurszk előtti, 60 km szélesre megnövelt védelmi vonaláról keüett csatlakoznia a június végére tervezett német offenzívához, mely a dél-oroszországi és kaukázusi nyersanyaglelőhelyek birtokbavételét célzó nagyszabású „Operation Blau" fedőnevű hadművelet kezdetét jelentette. Tim városa előtt kellett áttörnie a műszakilag jól kiépített, 10-15 km mélységű szovjet védelmi vonalat, hogy Sztarij Oszkol irányába mielőbb kijusson a Don folyóhoz. Tim elfoglalását a 9. könnyű hadosztályra bízták. A hadművelet június 28-án hajnalban vette kezdetét. A 9. könnyű hadosztály két harccsoportban támadó zászlóaljai csak június 30-án jutottak el Tim közvetlen közelébe. Két napig súlyos harcokat vívtak a Barkovnát, Gnyilinszkije Dvorit és Gnyilojét szívósan védő szovjet utóvéd csapatokkal. Mialatt a zalai alakulatok ezt követően közel 20%-os veszteséget szenvedtek Tim előtt, a német VII. hadtest jobbszárnyán küzdő magyar 6. könnyű hadosztály egységei - a sikert learatva - július 2-án délben keleti irányból benyomultak a reggel óta kiürített városba. A 2. hadsereg alakulatai a visszavonuló ellenséget üldözve július 7-től jutottak a Donhoz. Felvonulásuk augusztus végére fejeződött be, folyamvédelmük a Sztálingrád és a kaukázusi olajmezők felé irányuló hadműveletek sikeA 17. gyalogezred tisztjei Gremjacsjén, 1942 (Hadtörténeti Múzeum). 280