Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szabó Péter: Zalaiak a második világháborúban

Zala megye ezer éve Zalaegerszegre a 17/111. zászlóalj települt. Laktanyája az ólai városrészben, a ferences templommal szemben, az Andráshida felé vezető út mentén helyezkedett el. Egy monarchiabeli huszárlaktanyában, s a vele szomszédos iskolaépületben rendezkedett be. A keszthelyi helyőrség Deák Ferenc utcai épületében 1938 és 1942 között több alakulat is elhelyezést nyert, ezt követően a III. fogatolt vonatosztály települt ide. A tapolcai repülő osztályok repülőterét, parancsnoki és legénységi épületeit, s két nagy - feszített betonhéjas - hangárját a Tapolca-Ukk közötti műúttól délre alakították ki. A laktanya építése 1936-ban indult meg, s a következő évben már fogadta az ide települő bombázó repülő alakulatokat. A zalai alakulatoknál mozgalmasan telt el a honvédség átszervezésének első két éve. A 9. önálló gyalogdandár azon kevés dunántúli seregtest közé tartozott, mely részt vett a kárpátaljai területek birtokbavételére indított önálló fe gyveres akcióban. A honvédségnek erre a vállalkozására a csehszlovák állam szétesése következményeképpen nyílt lehetőség. A zalai seregtest 1939. március 13.-án mozgósított csapatrészeinek azt a feladatot szánták, hogy a honvédség egyetlen gépesített alakulatának, a gyorshadtestnek előretörését követően a többi gyalogsági és tüzér kötelékkel együtt szállják meg a menetvonalukba eső kárpátaljai településeket egészen a lengyel határig. 1939. március 15-én hajnalban a magyar csapatok három körzetben nyomultak be Kárpátaljára: Ungvár, a Tisza völgye és Munkács körzetében. A visszavonuló csehszlovák alakulatok nem tanúsítottak ellenállást, csupán az önálló Kárpátukrajna létrehozásáért küzdő Szics-gárdával voltak kisebb összetűzések. Miután az elsőként felvonultatott magyar csapatok az Ung folyó völgyének biztosítása címén, s újabb területszerzés reményében március 23-án behatoltak az alakulóban lévő szlovák állam területére, a március 17-én kiérkezett 9. önálló gyalogdandárt is Ungvártól északnyugatra csoportosították. Innen az Uzsoki-hágó irányában előrenyomuló, s több harccsoportra tagozódott zalai alakulatokat több ízben támadták meg a hegyes, erdővel borított terepen aktivizálódott kisebb szlovák egységek. Egy ilyen összetűzés során a 17/1. zászlóalj részeit a Vihorlát keleti nyúlványán, a Nezabec magaslaton kisebb veszteségek is érték. E rövid tűzharcban esett el Szabadi Béla karpaszományos címzetes őrmester, s rajta kívül még négyen-öten a A 9/'5. üteg tisztikara elvonulás előtt, 1942 áprilisában (Hadtörténeti Múzeum). nagykanizsai zászlóaljból. A kisebb szlovák alakulatok ellencsapásai miatt néhány alkalommal a gyalogos részeket követő 9. könnyű tüzérezred ütegeit is be kellett vetni. A 9/4. üteg Kelen községnél a 17/1. zászlóaljat, a 9/1. üteg pedig a Kossutovica nevű magaslat közelében egy határvadász zászlóaljat támogatott hatásos tüzérségi tűzzel. A magyar politikai és katonai vezetés 1939-től több ízben kereste az alkalmat Románia magyarlakta területeinek visszaszerzésére. 1940. június 26-án, amikor a Szovjetunió felszólította Romániát az intervenció alatt megszállt besszarábiai és bukovinai területek visszaadására, a magyar kormány is elhatározta területi igényeinek követelését. A Legfelső Honvédelmi Tanács a kormánnyal közösen már június 27-én eldöntötte, hogy a teljes honvédséget mozgósítja. Az újdörögdpusztai kiképző bázison a román kiserődök leküzdését hónapokig gyakorló zalai gyalogdandárt 1940 május végén mozgósították, s a III. hadtest többi seregtestével együtt július első hetében vonult fel a román-magyar határ közelébe, Tápé környékére. Miután az 1940. augusztus 16. és 24. közötti turnu severini magyar-román tárgyalások az erdélyi és a székelyföldi területek kérdésében nem vezettek eredményre, a csapatokat augusztus 26-án felzárkóztatták a határra. A hadművelet augusztus 28-án vette volna kezdetét. A 379 tisztből és 9.509 főnyi legénységből álló zalai seregtestet a 2. hadsereg kötelékébe vonták, melynek a román erődvonal déli szárnyának megkerülésével Nagyváradot kellett elfoglalnia. A második bécsi döntés határozatai azonban megakadályozták a fegyveres konfliktus kibontakozását, s a magyar csapatoknak 1940. szeptember 5. és 13. között kellett megszállniuk a visszacsatolt területeket. A 9. önálló gyalogdandár szeptember 7-én Kőrösnagyharsánynál lépte át a trianoni határt. Az első menetcél Nagyvárad volt. A nehéz terep igencsak megviselte alakulatait, kiváltképp azok lóállományát. Csapatai kolozsvári, előre begyakorolt szeptember 15-i bevonulását a kormányzó is megszemlélte. A kolozsvári díszelgésen a tapolcai 4/1. nehézbombázó-század gépei 278 •-