Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Németh László: A Holocaust Zalában

'Zala megye егег éve A Holocaust Zalában 1918 után az országot ért megrázkódtatások - az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása, a forradalmak, a trianoni békekötés — hatására a magyar társadalomban látensen meglévő antiszemitizmus a felszínre tört és megjelent a törvényalkotás szintjén is. Az 1920. évi XXV. te, a „numerus clausus" korlátozta a zsidó származású hallgatók részvételét az egyetemi oktatásban. A törvényt ugyan következetesen soha nem tartották be, de ezzel kimondatott a honi zsidóság jogegyenlőtlensége, egyúttal tovább erősödtek a közgondolkozásban azok a téveszmék, melyek szerint az ország balsorsáért elsősorban a zsidók a felelősek. Az 1930-as évek végétől a fokozatosan kényszerpályára került magyar politikai vezetés egyrészt a hazai szélsőjobboldal megerősödésének hatására, másrészt a náci Németország nyomására tovább korlátozta a zsidóság állampolgári jogait. Az ún. I. zsidótörvény (1938/XV. te.) 20 %-ban maximálta bizonyos értelmiségi pályákon a zsidó vallásúak arányát. A

II. zsidótörvény (1939/IV. te.) tovább korlátozta részvételüket a gazdasági és a kulturális életben, továbbá a közigazgatásban, s hatálya már kiterjedt azokra is, akik ugyan nem voltak zsidó vallásúak, de egyik szülőjük, vagy legalább két nagyszülőjük az volt. Az 1941-ben hozott III. zsidótörvény (1941

/XV. te.) pedig már faji alapon tiltotta zsidók és nem zsidók házasságát, a „fajgyalázásnak" még a kísérletét is büntetni rendelte. A zsidóság diszkriminációja a hadseregben is érvényesült. Az 1939-es honvédelmi törvény hozta létre a munkaszolgálat intézményét többek között azok számára, akik — származásuknál fogva — „nem voltak méltók" a fegyveres szolgálatra. Az évek során több tízezer magyar zsidó került ki a hadműveleti területekre, kényszermunkára a szerbiai rézbányákba va

gy erődítési munkálatokra Németországba. 1941 augusztusában a magyar hatóságok összegyűjtötték és Galíciába deportálták az ún. állampolgársági igazolvánnyal nem rendelkező zsidóságot; mintegy 15-16 ezer embert. A többségében Kamenyec-Podolszkba került, kifosztott embereket a német „ Einsatzgruppe "-к módszeresen legyűri keszthelyi gettó (Balatoni Múzeum). kolták. 1944. március 19, Magyarország német megszállása után a hazai zsidóság sorsa is megpecsételődött. A náciknak és magyar segítőtársaiknak az államhatalom által rendelkezésükre bocsátott eszközökkel sikerült Magyarországot (Budapest kivételével) négy hónapnál rövidebb idő alatt „Judenrein"-né tenni. Ennek a folyamatnak az egész, nácik uralta Európában sehol nem volt párja. A Holocaust következtében több mint félmillió magyar állampolgárságú zsidónak minősített személy vesztette életét. Bár a zsidók átköltöztetésére vonat-kozó rendelet csak 1944. április 26-án született meg, a végleges megoldás programját szorgalmazó német és ma-gyar tisztségviselők a gettósítás részleteit már április 4-én kidolgozták. Ennek beindításában a nácik által megszállt többi európai országban felhalmozott tapasztalatok voltak irányadók. Mivel Endre Lászlót hivatalosan csak április 9-én nevezték ki belügyminisztériumi államtitkárrá, a dokumentum (6163/1944. B. M.) Баку László aláírásával, titokban jelent meg április 7-én. A rendelet - amelyet megküldték a helyi államhatalmi szervek képviselőinek — a zsidók gettósításában, összpontosításában és deportálásában követendő eljárásokat sorolta fel: „A m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtő táborokba kell szállítani. Városokban és nagyobb községekben később a zsidóság egy része a rendészeti hatóságok által kijelölt 272