Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Németh László: A Holocaust Zalában

Németh Lás^/ó: Л Holocaust Zalában zsidó épületekben, illetőleg gettókban nyer elhelyezést." A dokumentum arról is rendelkezett, hogy a zsidók összeszedését a területileg illetékes rendőrség és a m. kir. csendőrség végzi majd. Баку április 4-én megjelent titkos rendeletében (6136/1944. VII. res.) valamennyi beosztott polgármesteri, rendőrségi és csendőrségi szervet arra utasított, hogy a zsidó szervezetekkel készíttessék el a zsidók névjegyzékét. 48 órát kaptak, hogy a zsidó személyekről, családtagjaikról készült lajstromot 4 példányban, lakhelyük, foglalkozásuk feltüntetésével beterjesszék. A magyar zsidótlanító különítmény a Baky-Endre csoport irányítása alatt és Eichmann Sonderkommandójával szorosan együttműködve tevékenykedett, vezetője Ferenczy László csendőr alezredes volt. A gettósítási és deportálási művelettervek hat, területileg meghatározott „tisztogatási akciót" irányoztak elő. Ebből a célból az országot hat műveleti zónára osztották, mindegyikhez egy-két csendőrkerület tartozott. Zala az V. zóna része lett. Orbán László szombathelyi csendőrkerületi parancsnok április 22-re értekezletet hívott össze, amelyen részt vettek Hunyadi László, Zala vármegye alispán-helyettese (főjegyzője), az érintett helységek polgármesterei, rendőrkapitányai és csendőrparancsnokai, továbbá azok a főszolgabírák, akiknek járása a határzónába esett, valamint Vas vármegye alispánja. Orbán itt ismertette azt a szigorúan titkos, 14-15 oldalnyi litografált szöveget, melynek tárgya a zsidók táborba gyűjtése volt. Ezt követően Zala vármegye alispánjának rendelete először május 4-re, majd 3-ra hívta össze a megye közigazgatási tisztségviselőit, ahol Hunyady részletes szóbeli eligazítást tartott a zsidók zárt elhelyezéséről. Az 1944. május 4-én kiadott 18.024 számú alispáni rendelet - amely az 1.610/1944. M. E. rendelet 8-10 §-a által adott felhatalmazáson alapult — Zalaegerszegen, Tapolcán, Keszthelyen, Zalaszentgróton és Sümegen rendelte el gettó létrehozását. A megyeszékhelyre (1.420 fő) a zalaegerszegi, a novai és a lenti járás, Tapolca nagyközségbe (855 fő) a tapolcai és a balatonfüredi, Keszthely nagyközségbe (855 fő) a keszthelyi, Zalaszentgrót nagyközségbe (591 fő) a zalaszentgróti, a nagykanizsai, a letenyei és a pacsai, Sümeg nagyközségbe a sümegi járás területén lakó zsidókat szállították. Nagykanizsa azért maradt ki ezek sorából, mert ott internáló tábor működött. A beköltözést május 16-ig kellett lebonyolítani. Az alispáni rendelet meghatározta a gettó működési szabályait is. A zsidók által lakott zárt területre nem zsidó személy nem léphetett, azt elhagyni csak névre szóló rendőrhatósági engedéllyel lehetett. Este 9 órától reggel 7 óráig a gettót egyáltalán nem volt szabad elhagyni. A szabályok megszegése azonnali internálást vont maga után. A lakók számára a vallás szabad gyakorlását lehetővé tették, felügyelet mellett, zárt tömegben vonulhattak át a zsinagógába. A gettó területén szülőotthont, aggok menhelyét és, kórházat kellett felállítani. A zárt terület minden belső ügyét a zsidótanács intézte, melynek élén a zsidó vezető állt, a hatóságokkal kizárólag ő érintkezhetett. Az átköltöző zsidók személyenként 50 kg súlyú poggyászt vihettek magukkal. A kiköltözés folytán felszabaduló lakásokban visszamaradó berendezést, holmit azonnal leltározni kellett. A megürült lakások felett az elsőfokú lakásügyi hatóság rendelkezett. Az eladott holmikról szabályszerű jegyzőkönyv készült, és az értékesítésből befolyt összeget a Zalavármegyei Vegyes Alapok elnevezésű 82124 számú postatakarékpénztári csekkszámlára kellett befizetni. A lakásokban visszamaradt esetleges értéktárgyakat külön leltárba foglalták, és megőrzés végett a legközelebbi rendőrkapitányságnak átadták. Az átköltözés a zsidók költsége volt, ahol pedig keresztényeket kellett átlakoltatni, úgy az ezzel felmerülő költségeket is a zsidók viselték. 1944. május 6-án Zalaegerszegen a polgármester már azt jelenthette az alispánnak, hogy a zsidók egy helyre telepítése kapcsán a kijelölés befejeződött. A város vezetése a jobboldali pártok vezetőivel egyetértésben meghatározta a Kölcsey utca Török-házától a Varga fakereskedő házáig, a Kis utca, Kovács Károly tér a Rotschildházig, a Bozót utca, az Alsó utca, valamint a Széchenyi térre torkolló Mária, Sas és Madách utca alsó része közötti területet. Mivel a kijelölt rész kevésnek bizonyult a nagyszámú zsidóság befogadására, ugyancsak gettónak nyilvánították a Tompa és az Iskola utca közötti háztömböt, egészen a Vitézi székig. A gettó területét a város korlátokkal elzáratta és figyelmeztető táblákat függesztett ki. A zalaegerszegi gettó 162 lakásból állt, melyből 25 a zsidók birtokában volt, így a zárt területről 137 keresztény családot kellett áttelepíteni. A zalaegerszegi járás főszolgabírója május 11-én Zalaegerszeg polgármesteréhez írott levelében megküldte a járáshoz tartozó 13 körjegyzőségből beszállítandó 177 zsidó személy névjegyzékét, de ugyanezen a napon terA zalaegerszegi gettó bejárata (Magyar Nemzeti Múzeum). 273