Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béli József: Muraköz 1941–1945

Béli József: Muraköz 1941-1945 щ •$•• nyarán horvátországi akadémikus vendége volt." A csendőrség nyomozott, de eredménytelenül. Nemzetvédelmi szempontból mindazonáltal a tanítót nem tartották feltétlenül megbízhatónak. „Bükkösdhegyen azt a kijelentést tette: Nem tudni, Muraköz hová fog tartozni, lehet hogy még a magyaroknak menni kell. ... Ezért jelentették fel az I. fokú tanügyigazgatási kirendeltségnek, viszont a fentieken kívül ellene konkrét bizonyítékot felhozni nem tudok." Gábrielcsics Ferenc lapányi tanító ellen nem tudtak olyan adatokat beszerezni, amely lehetetlenné tette volna a kinevezését, „azonban felsőbb iskolát végzett fia bűncselekmény miatt fogva van Budapesten a Margit-körúti intézetben". Ezért őt sem tartották teljesen megbízhatónak, „...előrehaladott korára való tekintettel kinevezését nem javasolom." — írja a főispán. A példákat még sokáig lehetne sorolni. A zágrábi egyházmegye papságának felkészítése során súlyt fektetett a nemzeti tudat, a horvátok hovatartozásának erősítésére is. 1941 áprilisának elején - a német támadás megindulásakor - több muraközi pap és plébános keresett menedéket Magyarországon. Nem sokáig tartózkodtak azonban itt, egy-két nap múlva már viszszatértek régi helyükre. Nagy részük természetesen ekkor sem hagyta el faluját, házát. A rövid időre kialakult békés viszonyok hamar más irányt vettek. A muraközi papság a zágrábi egyházmegye hatósága alá tartozott, és Zágráb irányítását, utasításait fogadta el. Ennek egyik magyarázata az, hogy 1918-1941 között elég sok fiatal került papi szemináriumra. így „Bagonya 850 lakosú településéről az 1918-1940 közti 22 évben 38 diák került ki - nem számítva a mai középiskolásokat" — írta a közjegyző Bagonyáról. A 38 diákból nyolc lett pap, hat tanár, hat tanító, kettő ügyvéd, kettő orvos, kettő magántisztviselő stb. Érthető, hogy tanulmányaik elvégzése után jelentős befolyással bírtak, és jelentős magyarellenes propagandát folytattak. A cserföldi (Crensovci) plébános a németek mellett fejtett ki propagandát. Több ezer aláírást gyűjtött a Németországhoz való csatlakozás érdekében. A szlovén papokra az idős Klekl atya volt hatással. A másik oldalon, a Mura-közben, közel a Mura és a Dráva összefolyásához, a perlaki járás főszolgabírája bűnügyi feljelentést tett Muravid (Dolnij Vidovec) plébánosa ellen. így ír: „A magyar nevű Balogh Ferenc lelkész a perlaki járás legbecstelenebbje, maximális büntetést érdemel." Indoklás: „féktelen szláv érzelmű lelkész, minden építőmunkánkat tönkre teszi, mindennél fontosabb Muraközből való eltávolítása." Vád az is, hogy „horvát egyházi pecsétet használt az egyházi keresztlevélen." Most idézzük a pap levelét: „Kicsit most békében vagyok, míg nem jön újabb kihallgatás a bűnös sárkánytól. Mostanáig — hála Istennek — vagy hét-nyolcszor voltam kihallgatáson hol a főbírónál, hol a csendőröknél. Ezek közül egyszer a főbíró elítélt 15 napi börtönre, mert egy keresztlevélre horvát pecsétet tettem. Azon leszek, hogy mindenképpen én kormányozzak, és valahol ne essek a felállított hálóba. Ez soha nem fog sikerülni, mert ha megfognak, kivergődöm, mint egy skorpió, aki a hálót is kirágja, hogy megmentse életét." Es most jön az igazi indoka: „Örülhetünk, hogy azt a láncot, amely minket összekötött (a szerb uralmat) leráztuk és most egy másikat, egy még nehezebbet kaptunk. (...) Én azért meg vagyok elégedve, más pedig nem kell." Híveire utalva írja: „Nem tudom, de úgy érzem, hogy az ő kedvükért dolgozom, őrájuk fajoztam, úgy ahogy a kotoriak mondják." (Kotor a szomszéd falu.) Zágrábba, Feletár Károlynak írja: „A régi tárgy a hymnus végett el lett küldve Pécsre, a mai napig nem jött semmi, és így feltételezem, hogy a dolgot maguk dobták a papírkosárba." Végül a pécsi kir. törvényszék Balogh Ferenc papot 500 pengő pénzbüntetésre ítélte, de a büntetés végrehajtását 5 évre felfüggesztették. Az ellenállás külső megjelenése is összekapcsolódott a vallással. 1941. december 6-án Bagonyán senki nem énekelt a templomban, hogy ne kelljen elénekelni a magyar himnuszt. Az év decemberben magyar nyelvtanfolyamokat indítottak 110 hallgatóval. A résztvevőket a falubeliek kigúnyolták. Végül 17 fővel zárták be, mert később egy sem maradt volna. 1942. március 15-én is ez történt. Nem énekeltek, hogy ne kelljen a himnuszt énekelni. 1942. április 12-re, a visszatérés emlékére ünnepélyt kívántak rendezni. A próbán még azok sem jelenVe^ető tisztviselők, egyházi személyiségek, katonák Alsólendva visszacsatolásának napján, 1941. április 15én, Alsólendva. Kö\tük Teleki Béla, Zala vármegye főispánja, kezében kalapot s kesztyűt tart, jobbján ...tábori püspök (Teleki Béla főispán hagyatéka, Zala Megyei Levéltár). 263