Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béli József: Muraköz 1941–1945

Zala megye ezer éve Ünneplők felvonulása Murakö^ visszacsatolásakor, Csáktornya, 1941 (Teleki Béla főispán hagyatéka, Zala Megyei Levéltár). tek meg, akik a nyelvtanfolyamon részt vettek. Ebben a nehéz helyzetben került sor a visszacsatolt területeken a választásokra. Muraköz szülöttjét, Uzdóczy Zadravec István tábori püspököt kívánták képviselőnek, aki nehéz helyzetben volt. Muraközbe egyházi méltóságban nem akart elmenni, mert tiszteletben tartotta a zágrábi püspökség joghatóságát. Jól látta, hogy ha elvállalja jelölését, akkor szembe kerül Zágrábbal a magyar egyház és a magyar állam is. Ezért más megoldást választott: felsőházi tagnak jelöltette magát. A főispán a siker érdekében körlevelet küldött Pecsornyik Ottó csáktornyai országgyűlési képviselőnek, valamint Csáktornya, Perlak és Alsólendva főszolgabíróinak. Ebben azt kérte, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai a választáson egyhangúan szavazzanak. A számára nézve eredményes választás után, 1942. november 25-én Zadravetz püspök megköszönte a jelölést és a választást. Hangsúlyozta, hogy a parlamentben a Délvidéket kívánja képviselni. Szólnunk kell az iskolákról is. A tanítói gárdát Magyarországról toborozták, ők a horvát nyelvet nem ismerték, így nagyon nehezen tudtak kapcsolatot létesíteni a diákokkal vagy a helybeli lakossággal. A helyükön maradt jugoszláv tanítókat, még ha nem is akartak eltávozni, elbocsátották. Pecsornyik Ottó országgyűlési képviselő 1942. június 8-án a vallás- és közoktatásügyi miniszternél tiltakozott a heti 2 órás horvát anyanyelvi oktatás ellen, mondván: a „Muraközben kissebbség nincsen". Ennek alapján a főispán is tiltakozott a 2 anyanyelvi óra ellen. Ennek ellenére Lachmann György miniszteri biztos két órát biztosított az anyanyelvi oktatásra. Csáktornyára több (középiskolás) diák járt Zala megye más részeiről, elsősorban Nagykanizsáról. A Muraközből ugyanakkor elég népes diákcsapat járt Nagykanizsára, elsősorban a piarista gimnáziumba, de más iskolákba is. Ezen tanulók anyakönyvei a többi diákéval együtt 1956-ban Nagykanizsán még megtalálhatók voltak. Később más iskolák anyakönyvi iratainak ésszerűtlen selejtezése során megsemmisültek. (A piarista gimnázium anyagát 1956-ban még átnézhettem. Akkor egy nagy ládában kellett átküldeni a Zala Megyei Levéltárba.) Azt is tudjuk, hogy a legtöbb diák a Muraközből a zalai iskolákba az 1941-42-es tanévben járt. Az 1942-43-as tanévben új diákok nem nagyon jöttek, és a régi ta-nulók is lassan-lassan elmaradoztak. Az 1943-44-es tanévben már nem járt diák Kanizsára a Muraközből. Említést kell tennünk a polgári közigazgatás ellentmondásairól és keserveiről is. Mint ismeretes, a Muraközbe került hivatalnokok egy része nem ismerte a nép nyelvét. A kezdeti rokonszenv közömbösségbe, majd ellenségességbe csapott át. A szovjet háború megindulása után már súlyos problémák is felvetődtek. Megkezdődtek a bombamerényletek. 1941. augusztus 13-án 14 és 15 óra között Csáktornyán a zsidó templom vízlevezető csatornájában robbant bomba. Összeállított, gyújtózsinóros bomba volt. Találtak egy horvát nyelvű fenyegető levelet is. „Ez az első bomba 50%-ban szól a zsidóknak, a másik 50% nektek büdös magyar csendőrök, mert nincs semmi keresnivalótok itt. A másik a ti közeletekben fog robbanni." A levelet a csáktornyai postán adták fel. 1941. augusztus 20-án 12 óra 15 perckor Csáktornyán a Balkányi Lajos-féle nyomdában robbanás történt. Az 264