Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szilvás Rudolf: A polgári kor egészségügyi szervezetének kialakulása

Zala megye ezer éve A 19. század utolsó harmadában az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az oktatási intézmények fejlődése felgyorsult. Ez különösen Kanizsára érvényes, ahol a bank és vasúthálózat kiépülése a várost és környékét bekapcsolta az országos, sőt a nemzetközi vérkeringésbe. Ennek hatására e térségben tovább javultak az életfeltételek, több volt az orvos és a szülésznő, mint a megye más térségeiben. Egyre nőtt a forgalma a gyógyvízéről ismert Balatonfürednek, a hévízi gyógyfürdőt azonban még főleg a környékbeliek látogatták. Ebben az időszakban az egészségügynek egyre több gondot okozott a lakosság többségét kitevő szegényparasztok és nincstelenek közt terjedő tuberkulózis. A nagykanizsai kórházban 1881-ben ápolt 367 beteg közül 72 volt tbc-s. Az 1870-es évektől olcsósága miatt megnőtt a pálinkafogyasztás, ezáltal a nemibaj és a tuberkulózis mellett, az alkoholizmus is népbetegséggé vált. A polgárosodás kezdeti szakában kialakult tehát az orvostudomány fejlődését szem előtt tartó egészségügyi szervezet és szakigazgatási rendszer. A gazdasági és társadalmi viszonyok azonban nem tették lehetővé az ellátórendszer arányos és fokozatos fejlődését. Kiépült, de nagyon lassan fejlődött a körorvosi és a kórházi ellátás. Az orvosok, bábák, gyógyszerészek és gyógyszertárak számát tekintve a megye lemaradt a szomszédos megyéktől. A járványveszély a szigorú járványügyi rendelkezések és a himlőoltások eredményeként csökkent. A szegénység miatt a megelőzés terén nem történhetett előrelépés. Az elszegényedett lakosság még betegség esetén is késlekedett, vagy egyáltalán nem fordult orvoshoz, inkább a házi gyógymódot választotta. A 20. századba való átlépés azt a fokozott kötelezettséget rótta a megyére, hogy csökkentse a zalai egészségügynek a dunántúli megyékhez viszonyított lemaradását. Az ilyen irányú eredményes tevékenységet a század folyamán az I és II. világháború, a megye kedvezőtlen gazdasági helyzete és a lakosság nehéz életkörülményei korlátozták.