Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Béli József: Muraköz 1941–1945

Béli József: Murakô\ 1941-1945 Muraköz, 1941-1945 A trianoni béke utáni viszonyok ellenségesen álk'tották szembe a Kárpát-medence népeit. Elég utalni csak a Balkán félszigeten lakó szlávok közti, napjainkban is meglévő ellentétekre, háborúra. Egy-egy szó vagy mondat elégséges (volt) a szélsőséges indulatok felkorbácsolására. Az 1920-30-as években elég volt csak ennyit mondani: „Sonce ti madarsko". Mindkét oldalon hangzottak el sértő és megalázó kifejezések. Az 1918 utáni gazdasági viszonyok alakulása szintén sok mindenre magyarázatot ad. Egyik fő kérdés a föld volt. A háború után a magyar, vagy annak tartott birtokosok földjeit elvették és kiosztották. A folyamat minden új államban végbement. A birtokviszonyok változását mind a Muraközben, mind a Mura-vidéken telepítésre is felhasználták. Ennek célja az volt, hogy a magyarságot izolálják, egységesebb tömbjeit felszabdalják. „Megbízható" - főleg szerb — telepeseket, dobrovoljácokat hoztak a Muraközbe. A telepítés az ott élők között feszültségeket eredményezett, magyar-horvát, magyar-szerb, horvát-szerb ellentétet egyaránt. A régebbi közös történelmi múlt és együttélés hozzájárult az egyes népek karakterének megismeréséhez is. Azt is tudnunk kell, hogy az 1918-41 közötti Jugoszlávia nem hozta el a Strossmayer megálmodta jugoszláv (délszláv) egységet, a politikai egység megvalósulása ellenére sem. Az új délszláv állam sok népet egyesített, és nem csak szlávokat. A függetlenség, az önállóság gondolata („sami za sebe") mindig izzott. E tények és a szerb primátus ellenére az új állam bizonyos liberális jegyeket is hozott és viselt magán. Lehetőséget adott a monarchia és a magyar állam intézkedéseinek megszüntetésére. Eltörölték például az égetett szesz készítésének tilalmát. Ott, ahol kevés a szőlőterület, ez népszerű döntés volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia nem mondható liberális államnak, de területi egysége és nagysága mozgási lehetőséget adott. A királyi Jugoszlávia is módot adott erre. Az antant államokkal való kapcsolata biztosította az ott élők számára a nagyobb mozgási lehetőséget Európa irányába is, szemben például a magyarországi lakosokkal. A délszláv állam polgárai lehetőséget kaptak a NyugatEurópában való munkavállalás- Ors%ág%ás%ló avatás Alsókndváti) 1942 (Teleki Béla főispán hagyatéka, Zala Megyei Levéltár). ra, még ha nehéz bányamunkára is. Muraköz gazdasági viszonyai kedveződének voltak. A föld már régen nem volt elegendő a lakosság eltartására. Ipart, fejlett kereskedelmet nem örököltek. Elgondolkodtató, hogy 1918-1941 között e területen az ipar jobban fejlődött, mint Zala megye Magyarországhoz tartozó részén. Az új állam nem rendelkezett gazdasági erőforrásokkal, tőkével, de rendelkezett akár kevés pénzért is dolgozni akaró és tudó emberekkel, akik közül sokan a nyugat-európai munkahelyeken szereztek tapasztalatokat. Ha nem lehetett intenzív fejlesztést végrehajtani, akkor a fejlesztés extenzív módját választották. így létesültek például fűrésztelepek, malmok, téglagyárak, szeszfőzdék, sőt Csáktornyán és Muraszombaton textilipari üzemek is. Az 1930-as évek közepétől egyre többen találtak munkahelyet Németországban. Az ottani jobb kereseti viszonyok növelték egyben a német befolyást is. Ebben kell keresni annak az okait, hogy 1941 áprilisában, a német támadás és győzelem hatására nem Magyarországhoz, hanem Németországhoz szerettek volna tartozni, csatlakozni. Ezt a tényt a németek jól ki is használták. A II. világháború kitörése után például Belatinc környékén német horogkeresztes zászlókat tűztek ki. A vidéken erőteljes volt a Volksbund propaganda, főleg Muraszombat környékén: Klekl József irányításával néhány nap alatt több ezer aláírás gyűlt össze. Katonai szervezkedés is folyt. Egy szlovén származású őrnagy 25 fős karhatalmi csoportot hozott létre, amelynek tagjai német egyenruhát viseltek. 261