Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szilvás Rudolf: A polgári kor egészségügyi szervezetének kialakulása

Szilvás Rudolf: Л polgári kor egészségügyi szervezetének kialakulása ségszerűvé. így nyílt meg 1885-ben az új, 52 ágyas kanizsai, 1886-ban a 43 ágyas egerszegi kórház. E törekvéstől látszólag eltérően 1884-ben a kisebb Zalaszentgróton 10 ágyas községi kórházat alapítottak, amely 1936-ig állt fenn. A zalaegerszegi kórházban 1897-ben összesen 524 beteget kezeltek, 46 sebészeti-, 6 szemészeti- és 5 nőgyógyászati műtétet végeztek. A betegek közül 27 zalaegerszegi, 296 Zala megyei, 102 Vas-, 16 Somogy-, 7 Veszprém megyei volt, Erdélytől Felvidékig egy-egy, a Monarchia örökös tartományaiból 23 beteg érkezett. A századforduló után szabályozták a műtétek árát is. A rendeletben szerepelt 11 féle kórismézési műtét, 14 féle általános gyógyító műtét (villanyozás, érvágás, röntgen stb.), 91 féle sebészeti beavatkozás (altatás, aneurizma kiirtás, törés, ficamellátás, orrkagyló kiirtás, középfül műtét, kasztráció stb.), 36 féle szemészeti műtét, köztük hályogkivonás, 26 féle szülészeti- nőgyógyászati és 20 féle fogászati beavatkozás. A szülő nők rendszerint otthon szültek, ezért sok volt a szövődményes szülés; 1893-ban pl. Zalában 104 gyermekágyi lázas szövődmény fordult elő. A magyar egészségügyi ellátás szervezettségének fejlődését nagymértékben elősegítette a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi törvény életbelépése. A törvény első része az egészségügyi intézkedéseket, a második az egészségügyi szolgálatok kötelmeit szabályozta. Kimondta, hogy a közegészségügy állami feladat. Szabályozta az orvosi, szülészeti ellátást, megtiltotta a kuruzslást. Foglalkozott a sürgősségi ellátással, a gyermek- és iskolaegészségüggyel, járványüggyel, himlőoltással, fogházak közegészségügyével, kórházak felügyeletével, elmebetegellátással, gyógyfürdőkkel, halottakkal, temetkezésekkel kapcsolatos feladatokkal és a gyógyszerészettel. A második rész a közegészségügyi igazgatás szervezetét írta le, meghatározva a törvényhatósági közgyűlés, az alispán, a szolgabíró, az egészségügyi szakigazgatási szervek, a megyei, városi és járási főorvosok, az egészségügyi bizottságok feladatait. A törvény szerint minden 1.500 lakos köteles volt egy szülésznőt, 6.000 egy körzeti orvost foglalkoztatni. A rendelkezésre álló dokumentumok szerint a 19. század második felének megyei főorvosai, Smalkovits Mihály, Grész János, Mangin Károly, Háry István, az orvostudomány követelményeit szem előtt tartva végezték gyógyító, igazgatási és vezetői feladataikat. Munkásságuk eredményességét az adott időszakok kedvezőtlen gazdasági-társadalmi viszonyai, a nagyfokú szegénység csökkentette. A törvényhez igazodó helyi rendeletek általában több éves késéssel készültek el. Nagykanizsa r.t. város Tanácsának szabályrendelete — amely előírta a városi főorvos kötelmeit, rendelkezett a szegényügyről, a bordélyüzletek működéseinek szabályairól - 1887-ben látott napvilágot. Az egészségügy szervezetével, működésének szabályaival Thim József 1897-ben kiadott, „Az egészségügyi igazgatás kézikönyve" című műve foglalkozott részletesen. 1889-ben megjelent a Zala megye szabályrendeleteit, köztük az egészségügyi rendeleteket tartalmazó kiadvány, amelyben már egy külön fejezet taglalta az iskolai egészségtan-oktatását, nyomatékosítva a felvilágosító munka fontosságát Az egészségtan-oktatás jelentőségére figyelmeztetett Tersánczky József kanizsai járási orvos és iskolaszéki tag 1874-ben megjelent „A jó gazdaasszonykodás alapelvei. Útmutatás a középháztartás vezetésére a nép- és polgári leányiskolák és iskolán kívüli leányok számára" című könyve is, amiben a higiénéről, a konyhászatról és a házipatikáról is írt, a gazdaasszonyi kötelmek között említve ezeket. Az orvostudomány fejlődésének hatására egyre növekedett a kórházi ellátás iránti igény. A hozzáférhetőség érdekében betegsegélyező pénztárak alakultak. A nagykanizsai Általános Munkásbetegsegélyező Egylet 1871-ben kezdte meg működését, a zalaegerszegi pénztár 1891-ben alakult meg. Az egészségüggyel szorosan együttműködő Vöröskereszt megyei, járási és városi választmányai 1880-81-ben jöttek létre. 1898-ban az Orvosok Országos Szövetségének Zala Megyei Fiókszövetsége tartotta meg alakuló ülését. A szövetség érdekvédelmi szerv volt, és segítette a szakmai továbbképzést. Ez a pesti egyetemen, a szünidő alatt zajlott. A bábák képzése és továbbképzése — a megye 1872-ben kiadott rendelete értelmében — 3 hónapos bábászati tanfolyam keretében a járási főorvosok és járási bábák kötelessége volt, mely később a kórházak feladata lett. 259 Л nagykanizsai kórház épült 1885-ben (archív fotó, Nagykanizsai Városi Kórház).