Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)
A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség
Tyekvicska Лгршк )f Ahogy régen, most is boldog voltam velük" Mindszent) (Pehm) József és Zalaegerszeg szervezkedés vezetett el később, 1919. áprilisában, az ún. alsólendvai ellenforradalomhoz.) Tevékenységéért a hittanárt 1919. február 9-én, Szombathelyen jártakor letartóztatták. Tíz nap múlva ugyan szabadon engedték, de miután Zalaegerszegre akart visszatérni, ismét lefogták. Briglevics Károly zalai kormánybiztos távirata szerint az 1919. évi XI. néptörvény - mely a népköztársasági államforma védelméről rendelkezett - 3. §-ába ütköző bűncselekmény miatt a budapesti törvényszéken bűnvádi eljárás indult ellene. Briglevics kérte a püspöki hatóságtól a hittanár Zalaegerszegről való elhelyezését. Mikes püspök ekkor már maga is internáltként intézkedett, de a „kedélyek csillapodásáig és választások lezajlásáig" csupán szabadságolta Pehmet: „...tartózkodjék belátása szerint ahol jónak látja." Gyorsan jött a kormánybiztos válasza: „Pehm ügyben rendőri felügyeletet ismert okokból fenntartom, őt [a] vármegyébe választási izgalmak miatt visszatérni nem engedem. Értesülésem szerint [az] ifjúságot leveleivel izgatja. Ha ez való, úgy internálása iránt fogok intézkedni." Március 21-én a hittanárt a törvényszéki fogdába szállították. Internálása csak május 15-én szűnt meg. Két detektív Zalaegerszegre szállította, ahonnan hamarosan kiutasították. A Tanácsköztársaság bukásáig szüleinél, Csehimindszenten tartózkodott, ahol rendszeresen jelentkeznie kellett a helyi direktórium előtt. Csak augusztusban tért vissza ismét munkahelyére, Zalaegerszegre. Legáth Kálmán 1919. október l-jén nyugdíjba vonult. Helyettesítésével Mikes — egyesek meglepetésére, mások örömére — Pehm Józsefet bízta meg. Döntésében megerősítette őt az egyházközség megelőzőleg hozott határozata is, mely a fiatal hittanár plébánosi kinevezését szorgalmazta. A jelölt fiatal kora miatt kétkedőknek a püspök Csiky Gergely mondatával felelt: „Ez a hiba napról-napra kisebb lesz benne." Plébánossá történő kinevezését az egyházközség már 1920-ban kérte: „A hitközség osztatlan tisztelete és szeretete nyilatkozott tehát meg ... mikor egyhangúlag elhatározta ... administrator úrnak érdemeire és rátermettségére való tekintettel ... plébánossá való kinevezését kérni." Erre azonban csak a következő év májusában került sor. A Zalamegyei Újság élén Első zalaegerszegi éveinek legnagyobb közéleti vállalkozása kétség kívül a Zalamegyei Újság újraindítása, működtetése volt. A lap 1921-ig hetente háromszor jelent meg. Pehm ekkor szervezte meg a „Zrínyi" Nyomdaipar és Könyvkereskedés Részvénytársaságot, megválva így Kakas Ágoston nyomdászatától. Ez a döntése azután örökös ellentét forrása lett. Augusztustól a Zalamegyei Újság napilappá alakult át. Budapesti, keszthelyi tudósítója volt, Nagykanizsán fiókszerkesztőséget nyitott. Fenntartása azonban komoly anyagi megterhelést jelentett. A vállalkozást leginkább a plébánia „kölcsönei" éltették. (A cég így is további hitelekre szorult. 1937-ben például csak az Országos Központi Hitelszövetkezetnek 17000 pengővel tartozott.) Pehm az első években napi szinten foglalkozott az újság ügyeivel. Később — különösen a nagy építkezések időszakában — erre csak kevés időt tudott fordítani. A lapot - a szerkesztők mellett — részben paptársai (sokat publikált itt haláláig Veér Vilmos zalalövői plébános) és olyan egyházközségi munkatársai, mint Vöröss György jegyző, részben a gimnázium katolikus tanárai: kezdetben Marton Boldizsár, majd Suszter Oszkár írták, de itt jelentek meg Fára József levéltáros történeti tárgyú munkái is. Eladott példányszáma 1000 alatt maradt, de így is a legnagyobb példányszámú megyei lapnak számított. A szerkesztők — Herboly Ferenc kivételével, aki 12 éven keresztül volt a lapnál — két-háromévente váltották egymást, nem egyszer kormánypárti laptól érkezve (Herboly) vagy oda távozva (Pesthy Pál). A sajtóval kapcsolatos gondolatait „Vigyázatok a% újsággal!" címmel 1921-ben foglalta össze, egy brosúrában. A szenvedélyes hangon megírt propaganda-irat gerincét 1919-es írásai, előadásai adják. A röpirat a „destruktív" („zsidó szellemiségű", „liberális", „szabadkőműves") sajtó ostorozása, vélt vagy valós bűneinek felsorolása, illetve a keresztény újságok feldicsérése. „Vannak, akik megértik, hogy óriási a sajtó hatalma" — érvel Pehm. „Az okt. 31-i forradalom előtt 25 fővárosi nagy napilapunk volt. Ebből 21 lap határozottan keresztényellenes, Krisztusgyűlölő. " Hogyan dolgozzunk a keresztény újságokért? Hívjunk össze sajtógyűlést, szóljunk „az eddigi magyar sajtó, bűneiről"; sajtórészvény jegyzőket, előfizetőket gyűjtsünk. „A város utcáiról térképet csinálunk ... minden közepes utcára beosztunk két ott ismerős nőt. Egyszerűeket, ha az utca többsége egyszerű, különben intelligenseket. ...kezdjük a gyűjtést melegében, sorra veszünk minden keresztény ... családot. Egy könnyen nem kell otthagyni senkit, ha nem is a Népszava fütykösével megyünk. Lelkükre beszélünk. ... Legyünk rajta, hogy a tanári, tanítói szobák, hivatalok, társaskörök, kaszinók, а да kávéházaink, vendéglőinkből eltűnjenek a megszokott lapok." A sajtógyűjtések, sajtó vasárnapok, az utcákra osztott „sajtóapostoli" szolgálat nem csak eszme volt. A Püspöki Kar által — és Mikes püspök által külön is - támogatott munkát Pehm József Zalaegerszegen példás módon valósította meg. A brosúra hangvétele, politikai mondanivalója a proletárdiktatúra leverését követő évek hisztérikus hangulatát tükrözi vissza. Később már nem a liberális vagy szociáldemokrata sajtó jelentette Pehm számára a fő ellenfelet, hanem a havi 300-600 pengővel és papír-behozatali vámkedvezménnyel támogatott helyi kormánylapok, meg a nemzeti szocializmus orgánumai. 247
