Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség

Zala megye ezer éve Gazdasági működése Már plébánosi munkájának első évében megfogalmazódtak a nagy tervek: biztos alapokra épülő plébániagazdaság, megnagyobbodott jövedelmek, az építkezések: tanítóképző, második templom, a plébánia átalakítása. Nem véletlenül vállalt hát pénzintézeti pozíciókat és fektetett annyi energiát a plébániabirtok rendbetételébe. Az első hónapokban az utóbbi okozta számára a legtöbb gondot: a gazdaság földjei, épületei siralmas állapotban voltak. Pehm belátta, hogy egyelőre képtelen a javadalmi birtokot saját kezelésébe venni, így nagy részét Zalaegerszeg város bérletébe adta. A harmincas évek végére jutott el odáig, hogy bonyodalmas, fáradságos csereszerződésekkel, adás-vételekkel tagosította a város határában szétszórt földjeit. Politikai törekvéseit is tükrözi, hogy a birtokból 25 kh kisbériéibe volt adva. (1935-ben a javadalom összesen 129 kh volt, meglehetősen magas, 2898 aranykorona értékkel.) 1939-ben sikerült a birtok nagy részét belterületté nyilváníttatnia és — a térszerkezetében dinamikusan fejlődő város igényeit is kielégítve - jó áron eladnia. A kapott pénzen a réginél jóval nagyobb földet vásárolt a közeli Ságodon. Ságod mintabirtok lett: tejgazdasággal, a szükséges igás fogatokkal, kiváló állatállománnyal. Pehm maga is részt vett a gazdaság irányításában, nem egyszer kora hajnalban meglátogatva - és az alkalmat megragadva imára serkentve — ébredező cselédeit. Egykori gazdatisztje így emlékezett vissza rá: „elvárása velem az volt, hogy akikkel én dolgoztam [azokon] lehessen észrevenni, hogy egyházi birtokon dolgoznak. Az volt a kérése, hogy a birtokon dolgozó emberek közül előnyben részesítsem a nagycsaládosokat." Ságodon a szociális szempontok is fontosak voltak: a gazdaságban a szükségesnél mindig több cseléd dolgozott. A velük való bánásmód, életkörülményeik is tükrözték: egyházi birtokon dolgoznak. A Zalaegerszeg Vidéki Hitelszövetkezetet 1897-ben szervezte meg Balaton József, Zalaegerszeg akkori plébánosa. Amikor 1917-ben Pehm József a városba érkezett, már Tuczy János gimnáziumi tanár volt az elnöke. A hittanár — korábbi, felsőpatyi működésének ismeretében ez nem meglepő — első teendői között részvényt vásárolt, sőt, a szövetkezet közgyűlése még ugyanazon esztendőben felügyelő bizottsági taggá, majd 1920. július 4-én elnökévé választotta: „Tudva azt, hogy nevezett plébános úr teljesen át van hatva a szövetkezeti intézménynek a közel jövő keresztény alapokra fektetendő gazdasági életébe való intenzív bekapcsolódásának szükségességéről, nagy súlyt helyezünk arra, hogy a vezetés Zalaegerszegen is oly egyén kezébe kerüljön, aki altruisztikus célunk és tervünk megvalósítására a leghivatottabb." A szövetkezet kedvezményes kölcsönökkel, az akkut tőkehiánnyal küzdő kisgazdaságok hitelhez juttatásával Pehm társadalompolitikai céljait is szolgálta. (A plébános például 1933-ban hitelszövetkezeti kölcsönnel szerette volna kisbérletekké alakítani a Festetics hercegek 1.500 holdas sármelléki eladó birtokát. A nemzetgyűlésig vitte az ügyet, ám végül vereséget szenvedett: a földművelésügyi minisztérium egy tolnai birtokosnak ítélte oda a földet.) Az elnöki poszt korántsem csupán névleges cím volt, komoly felelősséget, munkát jelentett. Pehm vezette az igazgatóság munkáját, ellenőrizte a szövetkezet alkalmazottait. Szervezte az 1.500-2.500 fő között mozgó tagság közgyűléseit, egészen 1944-ig. Nem jelentett ekkora megterhelést a Vármegyei Bank és Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagsága. A bankot 1923-ban azért alapította Zala vármegye törvényhatósági bizottsága, hogy így jobb befektetési, pénzkezelési feltételeket teremtsen a vármegye pénzeinek. Az igazgatóságba a törvényhatósági bizottság delegált, illetve a közgyűlés választott tagokat. Pehm az utóbbiak közé tartozott. Tagságát 1939-ben, Bődy Zoltán kiválásával egy időben mondta fel. A fiatal plébános által kitűzött nagy célok megvalósítását a folyamatosan emelt egyházközségi adó és stóladíj, valamint a Canonica Visitatio múlt századi előírásai alapján felújított és megkövetelt javadalmi szolgáltatások alapozták meg. (Ez utóbbival kapcsolatban szomorúan jegyezte fel 1938-ban: „a város jogi szkepszisbe esett a Can. Vis. jogi értéke felől".) Mindez - főként az adók növelése - nem járt konfliktusok nélkül. Mikes Jánosnak nem egy panaszos levélhez kellett a következő ajánlást fűznie: „Mellékelve juttatom kezedhez e panaszos levelet azzal az óhajjal, hogy e fölzaklatott lelkiállapotú hívedet megnyugtatni iparkodjál. Hiszem, hogy sokszor tapasztalt lelkipásztori okosságod ez alkalommal is meg fogja találni a módját." Szerepe a közéletben Legitimizmusa részben politikai állásfoglalása volt, amennyiben a fiatal Habsburg Ottó királyságának alapján állt. (Pehm még 1924-ben — egy lourdes-i zarándoklaton — megismerkedett a spanyolországi Lequeitio-ban tartózkodó gyermekkel és Károly király özvegyével, Zitával.) De a királyhűség egyben világnézete is volt: a hagyományos értékeken, az „ezer éves keresztény magyar alkotmányon" alapuló, mindenféle forradalmi megoldással szembeni kiállását jelentette. Természetes, hogy Pehm lapja 1921-ben „Porban a magyar korona..." címmel gyászkeretes vezércikkben ítélte el a detronizációs törvényt, és a következő év folyamán is harcosan kiállt a „kariizmus" mellett. A kormány válasza a Zalamegyei Újság néhány hónapos betiltása volt. A harmincas években, a kormányzói hatalom fénykorában a legitim királyság megvalósítására nem adódott 248