Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség

Zala megye ezer éve „Ahogy régen, most is boldog voltam velük" Mindszenty (Pehm) József és Zalaegerszeg Mindszenty (Pehm) József 15 éven keresztül volt az amerikai követség menedékes fogságában. Mint sok rab, éberen álmodott és reggelenként rövid feljegyzésekben rögzítette azokat. Almaiban gyakorta visszatért Zalaegerszegre, életének ottani emlékeit visszaidézve: „Bődy Zoltánnal és Suszter Oszkárral álmodtam. Ahogy régen, most is boldog voltam velük" - emlékezik két kedves egerszegi barátjára 1969. november 20-i feljegyzésében. De sorban megjelentek a többiek is: Fangler Béla, Szalay László, Szirmaiék, Simonffyék, Udvardyék, Czobor polgármester, Péterffy Béla... És feltűntek a kedvelt káplánok is: Zimits József, Zenz Péter, Rohn Kálmán és társaik. Az álmok visszahozzák az elveszett valóságot: a küzdelmekkel terhes, mégis boldog egerszegi negyedszázadot. Az első évek Pehm József 1917. január 28-án, alig 25 évesen jelentkezett új állomáshelyén, Zalaegerszegen, hogy átvegye — a későbbi barát - Géfin Gyula hittanár helyét az állami reálgimnáziumban. Mikes János püspök nem véletlenül küldte Zalaegerszegre a fiatal, tehetséges papot. Az ottani plébános, Legáth Kálmán működésének utolsó évei gondokkal voltak terhesek. Erről leginkább káplánjainak „korcsmázásait" felpanaszoló, főpásztorához címzett levelei tanúskodnak. A küzdelmeibe belefáradt idős plébános, az új hittanár odaérkezése után alig két hónappal lemondott esperesi és tanfelügyelői állásáról is. Pehm kinevezése előkészítés nélkülinek tűnik, mivel ekkor még nem rendelkezett a szükséges hittanári diplomával. Talán nem is örvendett a kinevezésnek, ő maga már a szemináriumi években is a gyakorlati lelkipásztorkodásban látta életcélját. Alkata sem az oktatói feladatokra termett: „a gyermekek nyelvén kevésbé értett, szuggesztív egyénisége inkább félelmet keltett" - írta róla később egyik tanítványa. Az iskolában — mert a tanári kar nagy része a harctéren volt - a hitoktatás mellett latint is tanított, osztályfőnökséget vállalt. Vezette a Mária-kongregációt, mely már az ő közreműködésével nyert kánonjogilag is püspöki elismerést. A katonai összeomlás, a hirtelen összekuszálódó politikai viszonyok, majd Károlyi miniszterelnöki kinevezése új tartalmat és irányt adtak működésének. Önéletrajzán is átsüt: a fiatal pap teljes odaadással vetette bele magát a katolikus hit és eszmények védelmébe. Tevékenysége nem példa nélküli: Szombathelyen Mikes püspök volt a keresztényszocialista szervezkedés mentora. Pehm — egyik dolgozatában — már a szemináriumban is értekezett a keresztény sajtó gyengeségeiről. Most, 1918. szeptember 20-án püspöki engedélyt kért és kapott „hírlapi és folyóirati cikkek írásához." Karácsonyra már saját lapja jelent meg, Zalamegyei Újság címmel. Önéletrajza szerint saját szerkesztésében. „Nemcsak a sajtóban, de népgyűléseken, a városházán és a megyei gyűléseken is megindokoltam pártunk álláspontját" — írja emlékirataiban. Kapcsolatteremtő képességét, a helyi közéletbe való gyors beilleszkedését mutatja, hogy az agilis, fiatal pap tagja lett annak a bizottságnak, amely a keresztényszocialisták és szövetségeseik választási mozgalmát irányította. „1919. február havában kiírták a képviselőválasztásokat. Megmozdul a termelő társadalom, és fel akarja venni a harcot a szocialistákkal szemben. A zalaegerszegi mozgalom irányítói: Pehm József, Vida János, Sebestyén Jenő és Nagy Károly voltak" - így emlékezett vissza a történtekre később, 1935-ben, a város főjegyzője. (Ez a Mindszenty József portréja, 1927. Serényi sírpád felvétek (Deák Ferenc 246