Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Strágli Lajos: A zalai szénhidrogénipar Tiranon után

!:•:• Zala megye ezer éve ja, felrobbantották az LT-5-ös szivattyúállomást, a mélyszivattyús kutak és a kompresszorok mágneseit és a teljes gépkocsiállományt elvitték. A termelés a budafapusztai mezőben 1945. április 11-én, a lovászi mezőben április 10-én, a hahót-pusztaszentlászlói mezőben április 11-én indulhatott meg. A kőolajtermelés júliusban azonban már elérte az előző évi azonos időszak termelésének 80%-át. 1945 novemberében - a Fegyverszüneti Szerződés értelmében - a MAO RT kincstári használatba vételét megszüntették ugyan, de jelentős korlátozó körülmény volt, hogy a békeszerződés aláírásáig előbb a Vörös Hadsereg, majd a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete alatt folyt a termelés. Az olajtermelésre vonatkozóan 1945-ben és 1946-ban a MAO RT közvetlenül a szovjet hadsereg parancsnokaitól kapott utasításokat, majd később az Iparügyi Minisztérium illetve az Ásványolajgazdálkodás Miniszteri Biztosa határozta meg a havonta kitermelendő mennyiségeket. A megkövetelt termelési szint minden ésszerűséget nélkülözött. A MAO RT szakembereinek a rablógazdálkodásszerű, erőltetett termelés ellen felhozott érveit azonban sem a szovjet katonai vezetés, sem az Ásványolajgazdálkodás Miniszteri Biztosa nem volt hajlandó tudomásul venni. Az erőltetett termelés óriási károkat okozott: egyrészt a mezők hozama csökkent, a mezők vizesedésnek indultak, az olajjal együtt kitermelt nagymennyiségű gáz hasznosíthatatlanul a levegőbe ment, tovább csökkent a rétegekben uralkodó, az olajat felszínre hozó nyomás. A kitermelt gáz egy részének hasznosítására 1947-ben a MAO RT Lovásziban gázkoromgyárat létesített, és tervek születtek a földgáznak Budapestre vezetéséről is (Az ehhez való gázvezeték építésének költségeit a gazdaságilag meggyengült MAORT már nem tudta fedezni, így a főváros részére történő gázszállítás — egy sajátos módszerrel - csak 1949-ben valósulhatott meg) Az erőltetett termelés miatt egyre csökkent a kitermelt olaj mennyisége. A folyamatosan fenn-álló szovjet követelések kielégí-tésére, a kereskedelmi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítésére és a hazai szükségletek kielégítésére - miután a szakemberek véleményét nem vették figyelembe — két megoldás kínálkozott: vagy sürgősen újabb kőolajmezőket kell feltárni, vagy a MAORT-ot kell kényszeríteni még fokozottabb ütemű termelésre. Előbbi hiányában az utóbbi lehetőség maradt. 1948 augusztusában Dr. Papp Simont, a MAORT nyugalmazott vezérigazgatóját, majd a vállalat több vezetőjét koholt vádak (szabotázs és a népi demokrácia megdöntésére irányuló cselekmények) alapján letartóztatták, s a MAORT-ot 1948 szeptemberében állami kezelésbe vették, majd 1949. december 31-vel államosították. A letartóztatások és az államosítás közti időszakban zajló MAORT-per — az egyik legnagyobb hazai koncepciós per — a kőolajbányászatban évtizedekig érzékelhető károkat okozott. 1950-ben a magyar szénhidrogéniparban gyors változások sorozata kezdődött. A MAORT államosítása után decentralizálást hajtottak végre. Az 1949. július l-jén Nagykanizsán megalakult Dunántúli Ásványolajipari Központ irányítása alatt a MAORT-ból öt nemzeti vállalatot hoztak létre, melyek közül három volt zalai székhelyű: Nagykanizsa székhellyel a Dunántúli Ásványolaj termelő Nemzeti vállalatot, ugyanott az Ásványolaj kutató és Mélyfúró Nemzeti Vállalatot, az Ásványolaj Beruházási- és Gépjavító Nemzeti Vállalatot. 1951 októberében újabb átszervezés következett: megszüntették a Dunántúli Ásványolajipari Központot, a Dunántúli Ásványolajtermelő Nemzeti Vállalatból pedig létrehozták a Budafai Kőolaj termelő Vállalatot és a Lovászi Kőolaj termelő Vállalatot. A MAORT utódvállalatait 1952 októberében hozzácsatolták az 1949. december 31-én létrehozott Magyar-Szovjet Olaj Rt. "(MASZOLAJ)-hoz, mely 1954. december 31-ig a magyarországi olajipar teljes vertikumát egyetlen, 50-50%-os részesedésű magyar-szovjet vegyes vállalatban fogta össze. A felgyorsított kutatómunka 1951-ben eredményt hozott: a Nagylengyel 2. számú fúrással 1951 márciusában megkezdődött a nagylengyeli olajmező feltárása. A mezőt termeltető, 1953-ban alakult Nagylengyeü Kőolajtermelő Vállalat kőolajtermelése 1955-ben már meghaladta az 1,2 millió tonnát. Az 1950-es évek túlhajtott A JJspe - 2. s^ámú fúrás olajat termel. 1937. november 30. (Magyar Olajipari Múzeum). 244