Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)
A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vonyó József: Zala megye politikai viszonyai az 1930-as években az országgyűlési képviselőválasztások tükrében (1931–1939)
VonyoJózsef: Zala megye politikai viszonyai az 1930-as években az országgyűlési képviselőválasztások tükrében Zala megye politikai viszonyai az 1930-as években az országgyűlési képviselőválasztások tükrében (1931-1939)* A Zalavármegye szerkesztőjének kérdésére — Mit remélhetünk?...— többek között az alábbi szavakkal válaszolt Gyömörey István főispán a lap 1931. január 1-i számában: )y A z a ^ ame Ey e ^ politikai viszonyokat illetőleg csak annyit kívánok megjegyezni, hogy úgy az elmúlt általános választások, mint az ^ követő pótválasztás során arról győződtem meg, hogy a vármegyében a felforgató elemeknek talaja nincs, mert a nép szerényigényű és vallásos, tudatában van annak, hogy a mai nehéz es alig elviselhető súlyos gazdasági helyzetet semmiféle kormányzatipolitika elhárítani nem lett volna képes. " Az új évtized első napján megjelent válasz nemcsak a múltat értékelte. Egyben — a megye lakosságának politikai magatartását befolyásoló - prognózisnak is szánta a főispán. Ami a múltat illeti, a helyzetértékelés nem volt alaptalan. Az előző választások során, 1926 decemberében all Zala megyei választókerület közül hétben a kormánypárt (Keresztény-Keresztyén Kisgazda Földmíves és Polgári Párt, közkeletű nevén Egységes Párt) jelöltjei győztek. További két-két kerületben a kormányban részt vevő Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (KGSzP), illetve az Egységes Pártból kivált Gaál Gaszton — a kortársak által kormánytámogatónak ítélt — Magyar Agrárpárton. szerzett mandátumot. A bethleni konszolidáció és stabilizáció társadalmi-politikai hatásait különösen kiemeli az a tény, hogy 1922-vel szemben 1926-ban nem jutott mandátumhoz a megyében fajvédő, liberális és párton kívüli politikus. Az 1929 után kibontakozó, a főispán által is jelzett válság azonban jelentős mértékben megváltoztatta a társadalom valamennyi rétegének életviszonyait, helyzetértékelését, a kormányzathoz és a politikai irányzatokhoz fűződő viszonyát. Mindez a politikai élet, ezen belül a pártviszonyok módosulását is eredményezte, ami Zalában is éreztette hatását. 1930-ban még csak a kormánypárt belső válságának, sőt bomlásának jelei mutatkoztak. Lazult a kapcsolat az Egységes Párt és a KGSzP között, ami rövidesen szakításhoz, utóbbi ellenzékbe vonulásához vezetett. E folyamatokkal is összefüggött, hogy év végén megalakult a Független Kisgazdapárt, mely a harmincas évek végéig az ország legerősebb vidéki ellenzéki pártja lett. Vezetése és tagsága részben az Egységes Párt politikusaiból, támogatóiból verbuválódott. Ezzel egy időben aktivizálódott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, s a korábbi kötelmek megszűntével szervezkedni kezdett vidéken, a parasztság körében. 1931-től — új jelenségként — sorra alakultak a szélsőjobboldali, náci típusú pártok: a Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, később Kaszáskeresztes Párt (1931 — Böszörmény Zoltán), a Magyar Nemzet Szocialista Földműves és Munkáspárt (1932 - Meskó Zoltán), a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (1932 - gróf Festetics Sándor), az Egyesült Nemzeti Szocialista Párt (1932 - gróf Pálffy Fidél). A sort a Szálasi Ferenc által 1935-ben létesített Nemzet Akaratának Pártja zárta. E folyamatok Zala megyei érvényesülését, illetve hatásait befolyásolták a terület sajátos viszonyai. A megye alapvető jellemzője az erősen tagolt domborzati viszonyokkal összefüggő, aprófalvas településszerkezet — annak minden hátrányával. 1930-ban 365.266 fő élt Zalában, összesen 395 településen. Az egy településre eső lakosok száma 920 (a két város, Nagykanizsa és Zalaegerszeg adatai nélkül - 813). A kis településeken kedvezőtlenebbek voltak az iskoláztatási, művelődési lehetőségek; nem, vagy alig élt értelmiségi. Az út- és vasúthálózat elégtelensége miatt rosszak voltak a közlekedés, a szállítás feltételei. Nem volt a megyében nagyváros, jelentős ipari centrum. Az agrárnépesség aránya 70,27% volt — szemben a 61,43%-os országos vármegyei átlaggal. E képet tovább árnyalta, hogy a birtokosok aránya magasabb volt ugyan az országos átlagnál (56,4% — 46,5%), de igen magas volt a törpebirtokok részesedése, ennek megfelelően kicsi a birtokok átlagos területe. E hátrányokat tovább súlyosbították a kedvezőtlen domborzati- és talaj adottságok, melyek következtében alacsony volt a birtokok kataszteri tiszta jövedelme. A kisbirtokok gyenge lakosságeltartó képessége tulajdonosaik jelentős részét is a munkaerőpiacra kényszerítette. E felesleges munkaerőt azonban nem volt képes foglalkoztatni a gyenge ipar és a nagybirtok. Utóbbi területi aránya ugyan magasabb volt az országos átlagnál (31,87% — 29,90%), a munkaigényes művelési ágak (szántóföld, kertészet, szőlő) részesedése tekintetében viszont Zalára nézve kedvezőtlen az összevetés (26,52% - 47,29%). Mindezek következtében országos összehasonlításban is igen magas volt a kedvezőtlen gazdasági-szociális helyzetű agrárnépesség aránya. Ez a népesség 1930-ban szinte kizárólag (97,50%-ban) magyar anyanyelvű. A nemzetiségek közül csupán a hét településen tömörülő, a megye lakosságának 1,78%-át kitevő horvátokkal kell számolni. A politikai hatások tekintetében különösen fontos, hogy vallásfelekezeti szempontból * A megye politikai viszonyainak áttekintése alaposabb elemzést és részletesebb kifejtést tenne szükségessé. A most rendelkezésre álló terjedelmi keretek azonban csupán arra nyújtanak lehetőséget, hogy az országgyűlési képviselőválasztásokat kiemelve, néhány adat közlésével, illetve tendencia felvázolásával jelezzük a soktényezős folyamatok néhány fontos elemét. 221
