Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Vonyó József: Zala megye politikai viszonyai az 1930-as években az országgyűlési képviselőválasztások tükrében (1931–1939)

Zala megye ezer éve is a homogenitás jellemző Zalára: a lakosság 92,38%-a római katolikus; három másik vallás (református — 3,17%, evangélikus — 2,00%, izraelita — 2,25%) szórványai csak néhány településen motiválták a helyi lakosság politikai orientációját. Ez utóbbi változásairól, annak tendenciájáról, területi eltéréseiről már az egyes választások végeredményét áttekintve, a mandátumok pártok szerinti megoszlása alapján is képet alkothatunk (/. és 2. s%. táblásai), ez a kép azonban csak felszínes. A politikai mentalitás, az azt tükröző választói magatartás tér- és időbeli, illetve társadalmi csoportonkénti eltéréseinek/változásainak árnyalt elemzése — még e szűk terjedelmi keretek között is — megköveteli a szavazási eredmények választókerületenkénti figyelembevételét. (Az igazán pontos képet adó községenkén ti kitekintésre e helyen nem nyílhat lehetőségünk.) Az 1931. júniusi választások már megcáfolták a főispán fél évvel korábban megfogalmazott reményeit. Igaz, nem jelent meg a mandátumot szerzett pártok között sem a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, sem szélsőjobboldali csoportok, az eredmények mégis a választók pártorientációjának jelentős elmozdulását jelezték. A kormánypárt az 1926. évi À?/helyett most csak négy képviselőt küldhetett a parlamentbe, míg a kormányt — egyre több vita közepette - támogató KGSzP kettő helyett hármat. Ugyanakkor három pártonkívüli mellett az alig több mint fél éve alakult Független Kisgazdapárt is mandátumhoz jutott. A részletes szavazási eredmények szerint a kormánypárti jelöltek 21.598 (42,1%), a KGSzP által állítottak 12.514 (23,8%), a pártonkívüliek 9.801 (18,6%), míg a kisgazda jelöltek 8.700 (16,5%) szavazatot kaptak. (3. s% táblásai) Ezek az arányok még kedvezőtlenebb képet mutathattak volna a kormánypárt számára, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ama négy választókerület közül, melyekben nem került sor szavazásra, háromban KGSZP-s, illetve pártonkívüli jelölt jutott mandátumhoz. Mindez egyértelműen jelezte a megye lakosságának elfordulását az Egysége Párttól. Mai fogalmaink szerint a Gyömörey által emlegetett „felforgató ekmek"-en szélsőséges politikai erőket, s azok exponenseit értenénk. A korabeli hatalmi elit azonban mindenkit ide sorolt, aki a Bethlen által kiépített hatalmi szisztémán változtatni akart — akár demokratikus, akár diktatórikus megoldásokat keresve. így a kisgazdapárt részleges választási sikere, s két pártonkívüli képviselő — az FKgP-vei szimpatizáló dr. Somogyi Béla és a legitimista körökhöz számító gróf Somssich Antal — már ezeknek az erőknek a lakosság által történő támogatását jelentette. Az igazi változásokra azonban a választásokat, illetve a Bethlen-kormány lemondását követően került sor. A gazdasági, társadalmi és politikai problémákon a „Gazdát" követő Károlyi Gyula sem tudott úrrá lenni. A gazdasági-politikai hatalmat birtokolok, s az első közjogi méltóságot viselő Horthy Miklós kormányzó is határozottabb eszközöket alkalmazó kormányzatban látta a megoldást. Az 1932. október 1-én ennek jegyében kinevezett Gömbös-kormány új programot hirdetett, s a Bethlen-kormánytól eltérő eszközöket, módszereket (is) alkalmazott. Az ország felemelkedésének zálogát — a revízió megvalósításán túl — mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlesztésében, az agrárérdekek érvényesítésében, a kisegzisztenciák erősítésében, a szociális szempontok fokozott érvényesítésében látta — utóbbit a vagonos rétegek (nagybirtok, nagytőke) rovására. Gömbös és hívei — nemzeti egység megteremtésének fontosságára hivatkozva — arra tettek kísérletet, hogy a központi hatalom által, és annak céljait szolgálva szervezzék meg az egész társadalmat. Ennek érdekében alakították át a kormánypártot. Az addig választói klubpártként működő kormánypártot immár Nemzeti Egység Pártja néven - valamennyi településen helyi szervezettel rendelkező, a választók többségét magába tömörítő, fizetett pártapparátussal rendelkező, hierarchikus felépítésű modern, szervezett tömegpárttá kezdték átszervezni. A pártszervezetek feladata volt a lakosság politikai nézeteinek átformálása, mindennapi Némethy Vilmos, Lenti agrárpárti képviselőjelöltjének kortesautója a% 1931-es választások idején (Göcseji Múzeum). 222