Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Müller Róbert: Római és népvándorlás kor

Müller Róbert: A római- és a népvándorláskor Zala megye területén Nyakperec, öv- és csizma csatok aranyból t Keszthely-téglagyári hunkori sírból (Balatoni. de a megmaradt mellékletek a Fekete tenger északi partvidékére utalnak, és a 4. század végére, az 5. század elejére keltezik a temető használatát. Sármellék-Egenföldön egy hasonló korú, késő római temető melléklet nélküli, tehát keresztény sírjai kerültek elő. Az egyik téglasírba egy nőt azonban ugyancsak Pontus-vidéki ékszerekkel temettek el, feltehetően feleségként került ebbe a közösségbe. 395-ben egy hun sereg jelent meg az Al-Dunánál, és végigrabolta az Észak-Balkánt, egy másik szárnyuk a Kárpátokat megkerülve a Morva völgyéig jutott. A támadás hatására a Kárpát-medence északi részén élő népek nyugatra menekültek, és ezzel elindítottak egy olyan népvándorlást, amely alig néhány évtized alatt teljesen átformálta az európai viszonyokat. A 420-as évek közepére a hunok meghódoltatták a helyben maradt germán törzseket, és Ruga nagyfejedelem a magyar Alföldre helyezte át központját. Nem sokkal ezután a rómaiak átengedték a hunoknak a Dunántúl keleti felét, Valeria Ripensis tartományt, majd 435 körül a nyugatrómai birodalommal kötött szövetség keretében az egész Dunántúl, tehát Pannónia Prima is hun uralom alá került. A hun társadalomról nagyon hiányosak az ismereteink, a források általában arról tudósítanak, hogy nomád életmódot folytattak, kedvelték a pompát. Az alávetett népek vezetőrétege is átvette a hun divatot, így nehéz egyértelműen meghatározni a hunok régészeti hagyatékát, helyesebb hunkori emlékanyagról beszélni. A hun korban, amely területünkön alig két évtizedet ölelt fel, a megye területének nagy része elnéptelenedett, csak a fenékpusztai erőd körzetében számolhatunk jelentősebb helyben maradt népességgel. Ennek bizonyítéka, hogy az erődtől délre, a halászréti temetőben egy 4. századi temetkezés fölé az 5. század közepén emeltek egy kultikus építményt, egy cella memoriae-t. Anyagi kultúrájukra a hunok alig voltak hatással, de ekkor tűnt fel pl. a fémből készült nomád tükör, amelyből Balatonhídvégen került elő egy példány. Az új vezetőréteg Keszthelyre is eljutott. A Gáti dombon még a múlt században került elő egy magányos lovassír, vas és ezüst tárgyakkal, 1954-ben pedig a téglagyár bányájában bukkantak egy tíz év körüli gyermek sírjára, amelyben az étel- és ital mellékleten kívül egy súlyos arany nyakperecet és arany csatokat találtak. Attila, a hunok rettegett királya 453 tavaszán váratlanul elhunyt. A Kárpát-medence alávetett népei a gepidák vezetésével fellázadtak a hun uralom ellen, és a Nedao folyó mellett döntő győzelmet arattak. A hunok visszavonultak Kelet-Európába. A „gazdátlanná" vált Dunántúlt 455 őszén Avitus nyugatrómai császár megkísérelte visszacsatolni a birodalomhoz. Rövid hadjáratának emléke a további hadműveletek szükségleteire a fenékpusztai erődben felhalmozott nagy mennyiségű gabona. Nemcsak a horreumot töltötték fel, de eddig több mint száz földbemélyített gabonás verem került elő ebből az időszakból. Ez azonban 456 nyarán-őszén megsemmisült, amikor a kelet-európai szálláshelyüket elhagyni kényszerült keleti gótok (osztrogótok) a keletrómaiak szövetségeseként elfoglalták a Dunántúlt. Ez nem mindig történt békés eszközökkel. A fenékpusztai erődöt megostromolták, majd kirabolták és felgyújtották. Az áldozatul esett erődlakókat temetetlenül hagyva vonultak tovább Noricum kifosztására. Csak hónapokkal később tértek vissza, és miután Thiudimer nevű királyuk az erődöt választotta székhelyéül, azt a környékben lakókkal rendbe hozatták. Fenékpuszta jelentőségét növeli, hogy Thiudimer fia volt a keleti gótok híres királya Nagy Theoderik, aki 461-ig, Konstantinápolyba kerüléséig minden bizonnyal itt nevelkedett. Az erődben alig találjuk nyomát az új lakóknak, akik 473-ban, amikor elvonultak a Balkánra, rendezett körülmények között ürítették ki az erődöt. A falaktól délre került elő egy kis, 28 sírós temető, Rekes^ technikával díszített germán aranycsüngők Keszthelyről. 6. s%á%ad második fele (balatoni Múzeum). 21