Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Csóti Csaba. A trianoni döntés és Zala megye

WE Zala megye ezer éve A trianoni döntés és Zala megye A trianoni békeszerződés értelmében a történelmi Zala vármegye elveszítette területének egyhatodát, lakosságának egynegyedét (130.509 lakost). Jugoszláviához csatolták a teljes Muraközt, vagyis a Perlaki és a Csáktornyai járásokat, a Nagykanizsai járásból Légrádot, és az Alsólendvai járásból 48 községet. A békeszerződés a terület és népességcsökkenésen túl súlyos gazdasági és társadalmi válságot idézett elő az egész országban. Az alábbiakban a trianoni békének Zala megyére vonatkozó közvetlen hatásáról, új déli határainak kijelöléséről, illetve a határkijelölés során az elveszített területek visszaszerzésére irányuló megyei törekvésekről lesz szó. Az első világháborút követő békekonferencia 1919 júliusában jóváhagyta az új magyar - jugoszláv határt. A tényleges határ kijelölés a „terepre" kiküldött határkijelölő bizottság feladata volt. A bizottság a határkérdésben érintett felek képviselőiből, valamint a francia, az angol, az olasz és a japán megbízottakból áUt. Feladatuk alapvetően technikai jellegű volt. A magyar fél azonban — bízva a békeszerződés szövegéhez mellékelt Millerandféle kísérőlevélnek a határkorrekció lehetőségét felvető kitételében - igyekezett az új határok kitűzésekor módosíttatni a trianoni vonalat. A magyar-jugoszláv határkijelölő bizottság 1921. augusztus 1-én Párizsban alakult meg. A bizottság a Dráva folyása mentén lefelé haladva állapította meg az új határvonalat. A határkijelölés kezdeti szakasza (1921. augusztusdecember) időben egybeesett az 1921. év nemzetközi viharokat is kiváltó nyugatmagyarországi eseményeivel. A burgenlandi bandaharcok negatívan befolyásolták az antant határkijelölő biztosainak a magyarokról alkotott véleményét. Ezt az ellenérzést erősítette a zalai tisztviselők érzékelhető királypártisága is. Az 1921. március 26-i első királypuccs idején a déli határvidéken elterjedt híre, hogy Jugoszláviában csapatösszevonásokat rendeltek el. A Dráván túlról menekülők szerint Újfaluban két ezred állomásozott, azzal a céllal, hogy ha a király nem hagyná el Magyarországot, azonnal támadásba lendüljenek. Egy zalai tisztviselő az exuralkodó április 6-i távozása után mégis úgy vélekedett, hogy kár volt IV. Károlynak visszavonulnia, mert a „jugók inkább attól féltek, hogy mi támadunk. " A Muraköz visszacsatolásának ügyét Vassel Károly, a magyar határkijelölő biztos „Horvátországra való tekintettel" nem támogatta. A realitások figyelembevételén túl ebben szerepet játszott az is, hogy a magyar politikai élet szereplői között többen úgy vélték: a horvátokat a szerbek akaratuk ellenére „kénysze-rítették be" Jugoszláviába. Ennek a nézetnek egyes hívei úgy gondolták, hogy a Jugoszlávián belül elsősorban a horvátok számára fontos Muraközről való lemondás — egy majdani területrevízió reményében — elősegítheti a horvát-magyar közeledést. Zala vármegye közgyűlése azonban merőben másképp vélekedett minderről. 1921. augusztus 25-én egy Külügyminisztérium felé tett jelentésben, igaz csupán egy mellékmondat erejéig, megpendítették az 1919 januárjában egyszer már elutasított „insurrectio" ötletét, vagyis azt, hogy a Muraközt zalai „népfölkelőkkel" foglalják vissza. Borz Zoltán, a vármegye főjegyzője szerint a muraköziek felajánlották, hogy magyar támadás esetén hátba támadják a jugoszláv csapatokat. A Bethlen-kormány azonban ugyanúgy elutasította a nemzetközi bonyodalmakkal fenyegető kalandor gondolatot, ahogyan annak idején a Károlyi-adminisztráció is. A jugoszláv határ zala megyei szakaszán Vassel csak a Mura-mente esetében vetette fel a komolyabb határmódosítás kérdését. Az 1919 januári, sikertelen vend vidéki horvát támadás után a békekonferencia július 9-én hatalmazta fel a jugoszlávokat „Prekmurje" megszállására. A terület annektálására augusztus elején került sor. A Trianonban megállapított határvonal így a megszállt vidéken húzódott. A békeszerződés értelmében a JugoszláЛ^ első világháborús emlékmű Zalaegerszegen, 1930-as évek (Serényi Árpád felvétele). 214