Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Müller Róbert: Római és népvándorlás kor

Müller Róbert: Л római- és a népvándorláskor Zala megye területén A római- és a népvándorláskor Zala megye területén A római kor Ma már egyre több bizonyíték áll a kutatás rendelkezésére, hogy a római hódítás történetére vonatkozó adatokat másképp kell értékelni, mint azt korábban tették. Az első lépést Kr.e. 35-ben tette meg a birodalom, amikor elfoglalta a Száva-parti erődített várost, Sisciát (ma Sisak), és ezzel létrejött a szárazföldi kapcsolat Itália és a Balkán között. Az Augustus császár tetteit méltató ankarai felirat, a Monumentum Ancyranum adatát, hogy a császár a Dunáig terjesztette ki a birodalom határait, korábban úgy értékelték, hogy ez a magyarországi Duna-szakaszra vonatkozik. Holott az írott források alapján a császár fogadott fia, Tiberius Kr.e. 12 és 9 között csak a Dráva-Száva közét foglalta el, tehát az említett feliraton voltaképp a Dráva és a Száva torkolata közötti Duna-szakaszról van szó. A Dráva és a tengerpart közötti területen szervezték meg Illyricum provinciát. Pannónia kialakulása szempontjából fontos dátum Kr.e. 15, amikor különösebb erőfeszítés nélkül a birodalomhoz csatolták a hozzávetőleg a mai Ausztria területét felölelő noricumi királyságot. Több adat is bizonyítja, hogy Noricum megszerzésével egyidejűleg elfoglalták a mai Dunántúl nyugati sávját, és ezzel a rómaiak ellenőrzése alá került a híres kereskedelmi út, a Borostyánkő-út Dunától délre eső szakasza. Ez az út az Adria partjáról, Aquileiából indult, és Emonán (Ljubljana), Poetovion (Ptuj, Pettau), Halicanumon Római kori dís^kerámia, ún. „terra sigillata"különbözőklőhefyekrSl. (Alsólendva, Lendava), Sallán (Zalalövő), Savarián 1-3. s^ad (balatoni Múzeum). (Szombathely), Scarbantián (Sopron) át vezetett a Duna partján lévő Carnuntumig (Deutschaltenburg), majd tovább a Balti tengerig. Az 1. század első felében még Noricumhoz tartozónak mondták az írott források a Borostyánkő út menti dunántúli településeket, sőt Plinius szerint a római határ a Balatonnál volt ebben az időben. Ez alapján a mai Zala megye a rómaiak által a legkorábban megszállt területhez tartozott. Kr.u. 6-ban a Borostyánkő úton vonult fel, — Carnuntumnál átkelve a Dunán — légiói élén Tiberius a Dunától északra élő markomannok királya, Maroboduus ellen, majd tért vissza sietve ugyanezen az útvonalon arra a hírre, hogy a római katonaság távollétét kihasználva az illyricumi pannonok és dalmaták fellázadtak a római uralom ellen. Az ellenállást a rómaiaknak csak három évig tartó kemény harc árán sikerült megtörniük. A meghódított területet a rómaiak általában a bennszülött törzsek szállásterületeivel megegyező kerületekre — civitasokra — osztották, és ezek katonai igazgatás alá kerültek. A civitasok élén egy praefectus állt. A Dunántúlt öt civitasra osztották, de a Balaton környékéről nincs ilyenről tudomásunk. Elképzelhető, hogy innen Kómái mohaik a% alsóra/ki villaépületből. 2. s^á^ad vége (Göcseji Múzeum). kiszorult a bennszülött lakosság, hisz a későbbiekben itt elsősorban közép- és nagybirtokok alakultak. A hódítást követően megkezdődött a katonaság mozgását megkönnyítő utak megépítése, és a katonai táborok létesítése. A Zala folyó bal partján, Zalalövőnél 17