Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kostyál László: A barokk Zalában

Zala megye ezer éve illetve Szent Sebestyén szobornak a mestere. Jeles faszobrász volt a sümegi ferencesek főoltárát faragó Franz Richter, aki G. R. Donner igézetében alkotott, valamint a tihanyi bencések szobrainak és faragványainak (17531762) mestere, Stulhoff Sebestyén. A sümegi nyári püspöki palota stukkátora, az olasz Antonio Orsatti pályája alig ismert. Az érdekes kompozíciójú nagykanizsai Szentháromság-emlék (1758) legfeljebb közepes színvonalon dolgozó mesteréről nevén — Teophilus Boheim - kívül semmit nem tudunk. A keszthelyi Maria Immaculata szobor készítője, Thomas Naderer Ausztriából jött, 1760-ban már tagja volt a keszthelyi kőfaragó céhnek, és 1775-ben, 45 évesen halt meg. A századvég sokat foglalkoztatott faragója a többek között a zalaegerszegi Szentháromság-emléket készítő, ugyancsak keszthelyi Zitterbarth József. Ókét legalább névről ismerjük, nem úgy, mint a zalai templomokban és utak mentén álló szobrok készítőinek döntő többségét. Mecénások A legnagyobb építtetők a megye nagybirtokosai: Esterházyak, Batthyányak, Szapáryak, Festeticsek, Inkeyek, Széchenyiek, valamint Padányi Bíró veszprémi püspök. A szombathelyi egyházmegyét — melyhez Zala északnyugati része tartozik — csak 1777-ben alapította Mária Terézia, építtetőként a század utolsó negyedében jelenhetett meg (első püspöke Szily János a megrendelője a novai [1779] és a milejszegi [1792] templomnak). A szerzetesrendek közül az öt rendházzal bíró ferenceseket kell az első helyre tenni. Név szerint Padányi Bíró Márton (1696-1762) kívánkozik az első helyre, akihez a pompás sümegi központ kiépítése és az egerszegi plébániatemplom mellett — az általa folytatott következetes és kissé türelmetlen rekatolizációs törekvések keretében — számos plébániatemplom és kápolna felépítése vagy megnagyobbítása kötődik (Boncodfölde 1751 [1775-1777 között Wolf Luchserer zalaegerszegi építőmester bővítette], Nyírád 1755, Tapolca 1757, stb. csupán kiragadott zalai példák a hosszú sorból). Sokat tett uradalmai felvirágoztatására, ilyen jellegű épületei azonban művészileg jelentéktelenek. Jelentős mecénás volt a Padányi Bíróval egykorú gróf (1764-től herceg) Batthyány Lajos (1696-1765), kancellár, majd nádor, Kanizsa földesura, 1721-1733 között a vármegye főispáni adminisztrátora. E minőségében játszott szerepet az egerszegi vármegyeháza építésénél (minden valószínűség szerint ő javasolta az építészt is)^, később saját, körmendi építőmesterét (Joseph Giessl) ajánlotta fel az egerszegi templom építéséhez (1746). О készíttette el Sambachhal a kanizsai ferencesek ragyogó főoltárképét (1747), s adományozott ugyancsak nekik pazar szószéket (1754), fejeztette be és szerelte fel a homokkomáromi templomot (1744-1746 körül). 1765-ben ő alapította meg a kanizsai piarista gimnáziumot, Zala megye első középfokú tanintézményét. A Festetics családnak különösen három tagja, Kristóf (1696-1768), Pál (1722-1782) és György (1755-1819) játszott fontos szerepet korszakunkban. Hozzájuk fűződik a keszthelyi kastély és a körülötte fekvő uradalom kiépítése és felvirágoztatása. Számos templomot emeltettek a környező falvakban. Sokat tettek a városért is, az 1772-ben grófi rangot kapott, kamarai alelnökké és titkos tanácsossá előlépett Festetics Pál ugyanebben az évben gimnáziumot alapított itt, és új főoltárt adományozott a plébániatemplom számára. Festetics György korszakunk végén, 1797-ben állította fel a keszthelyi Georgikont, az ország első felsőfokú gazdasági iskoláját. A mecénátori tevékenység nem minden esetben fakadt pusztán a fejlődést elősegíteni igyekvő, önzetlen szándékból. Jó példa erre a középnemesből nagybirtokossá előlépő, igen hirtelen, nagyharagú ember hírében álló T. Boheim: Szentháromság emlék. Nagykanizsa. 1773. Zalas%entgrót, Batthyány-kastély. 1787. 140