Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kostyál László: A barokk Zalában

Kostyál László: Л barokk Zalában homokkomáromi ferences templom építése is, melynek Mária-kegyképe jelentős zarándoklatok célpontja lett. A templom mellett álló, puritán rendház 1774-ben épült. A bencés rend barokk építkezései középkori kolostorok újjáépítésére irányultak. A tihanyi, a nagykapornak! és a zalavári rendház egyformán török elleni végvárrá alakítva szolgálta a hazát a hódoltsági időkben, s szenvedett jóvátehetetlen károkat. Tihanyt 1716-ban kapta vissza a pannonhalmi főapátság. A régi altemplom fölé az új templomot 1735-ben kezdték építeni, berendezése 1753-1762 között készült. Homlokzatát Martin Wittwer nevével szokták kapcsolatba hozni, bár ő már 1732-ben meghalt, így legfeljebb terveinek felhasználásáról lehet szó. Az épület díszes faragványai és szobrai a jó nevű Stulhoff Sebestyén munkái, mellékoltárképeit a pápai Stern József festette, falképei 19. századiak. Szent Benedek rendjének másik jelentős zalai kolostora a (még Szent István által alapított) zalavári volt, amely a törökellenes harcok során teljesen elpusztult. A csak de jure létező apátságot a 18. században a göttweigi rendház alá rendelték, és az ottani elöljáró nem az eredeti helyén, hanem a közeli, kevésbé mocsaras helyen fekvő Zalaapátiban építtette újjá. Az itt álló, egy darabig a bencések által is használt, kijavított középkori templom és az 1760-as években hozzá épült kolostor 1774-ben leégett. A mai együttes ennek nyomán épült fel, 1777-1781 között. A homlokzati középtornyos, egyszerű épület külső megjelenésére alig üt el a kor falusi templomaitól. Talán ennek bizonyos kompenzálására kifestésével a főleg Karintiában és Stájerországban tevékenykedő, akadémikus végzettségű Joseph Mölköt bízták meg, oltárképeit a kor egyik legnevesebb festőjével, Johann Martin (Kremser) Schmidttel készíttették. Az 1170 körül alapított, utóbb végvárként funkcionáló kapornaki apátság középkori épületei 1664 körül leégtek. Helyreállításuk 1734-1779 között történt meg, több periódusban. A templom homlokzatát, tornyait, szentélyrészét helyreállították, ikerablakait befalazták. A súlyosan sérült, háromhajós hosszházat lebontották, és egyetlen hajóval építették újjá, ehhez csatlakozik a barokk kolostorépület. Ekkori berendezésének csak töredékei maradtak meg (pl. a szószék). A premontrei rend türjei temploma kisebb károkat szenvedett csupán, a rendházat azonban alapjaitól újra kellett építeni. A templom is barokk homlokzatot kapott, amelyet 1922-ben (Lux Kálmán tervei szerint) a mai neoromán fassade váltott fel. A szentély és a templomhajó, illetve a rendház egyes részeinek kifestésével Taddeus Schrabl prépost egy Bécsből hívott fiatal művészt, Dorffmaister Istvánt bízott meg (1761-1764), aki a bécsi akadémiáról frissen kikerült Trogertanítványként már ezen az első ismert munkáján új színt, rokokóval átitatott lendületet hozott festészetünkbe. A fiatal művész impozáns ívű magyarországi pályafutását a premontreiek indították el, és ő hamarosan a Dunántúl legkeresettebb, és — osztrák létére — a magyar lelkületet leginkább sajátjának érző festőjévé vált. Zala megyében királyi város nem volt, a me^városok és a falvak templomai alig különböztek egymástól. A művészet történetében betöltött szerepe miatt ki kell emelnünk közülük a sümegi plébániatemplomot (17561757), amely a püspöki nyári palotához hasonlóan Padányi Bíró Márton megbízható színvonalon, templomain azonban kissé sematikusan dolgozó itteni építészének műve. Jelentőségét nem az architektúra, hanem a zseniális, a magyarországi festészeti köztudatba e munkájával berobbanó Franz Anton Maulbertsch freskó-együttese hordozza, amely a hazai késő barokk piktúra nyitányát jelentette, és amelynek kisugárzása jóval túlnyúlt a megye határain. A ciklus ikonográfiái programja nyilván magától a püspöktől származik, expresszív, merész rövidülésekre, éles fény-árnyék kontrasztokra, a fény erőteljes szerepére építő, a jelenetek mély átéléséről tanúskodó, karakteres stílusa azonban alapvetően új árnyalatot képezett festészetünk palettáján. Az uradalmi központok egyházai (Zalaszentgrót, Szécsisziget, Letenye, Tapolca stb.) méretükben kevésbé, csupán igényesebb berendezésükkel, dekorációjukkal emelkednek ki a falusi templomok közül. Ezek rendre a Franz Anton Pilgram által népszerűsített homlokzati középtornyos, egyhajós megoldással, gyakran a bécsi kamara által központilag készíttetett típustervek alapján készültek, s gyakran csak részletmegoldásaikkal térnek el Csáktornya, ferences templom. 1702-1711. 135