Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kostyál László: A barokk Zalában

Zala megye ezer éve egymástól. Az ovális alaprajzú miklósfai templom vagy a karéjos zélpusztai kápolna kivételszámba megy. Jelentős részük középkori alapokon épült fel. Az oltárképek, freskók festésére, a szobrok faragására a patrónus anyagi lehetőségeinek és a templom fontosságának megfelelően hívott mestert. így invitálta Dorffmaistert Szily János szombathelyi püspök a Melchior Hefele által tervezett novai templomba (1780), az esztergomi káptalan pedig a kiskomáromiba (1781 és 1793), a festő Johannes Pöckelt és a szobrász Philip Jakob Straubot Szapáry Péter Szécsiszigetre (1760 k.), utóbbit a Széchenyiek Egervárra, az ifjabb Dorffmeister Istvánt az Esterházyak Lentibe (1800-1802) és Csesztregre (1803), egy név szerint még nem azonosított, de igen magas színvonalon, bécsies stílusban dolgozó festőt a Batthyányak Zalaszentgrótra (1760 k.), ugyancsak az Esterházyak a Padányi Bíró püspök által már Zalaegerszegen is foglalkoztatott J. I. Cimbalt Pákára (1773) és Tornyiszentmiklósra (1774) stb. A festők és szobrászok nagy részét azonban nem ismerjük, többségük legfeljebb közepes színvonalon dolgozott. A templomok berendezése többnyire szerény anyagi lehetőségeket tükröz. A két, gyakran alkalmazott oltártípus közül az egyik csupán a falra festve imitálta az igényes, architektúrális jellegű kivitelt (Cimbalnál és Dorffmaisternél különösen jellemző), a másik a faragott fa márványutánzatú festésével próbálta a nemesebb anyag fikcióját megteremteni. Az oltárképek és a szobrok általában a kor ismert ikonográfiái toposzainak ismétléTibany, bencés apátsági templom. 1735-től. Tihany, bencés apátsági templom, főoltár. sei vagy újrafogalmazásai. Olyan eredeti alkotásokkal, mint Dorffmaister (aki éppen ilyen jellegű műveivel lépett művészettörténetünk legjelesebbjeinek sorába, felbontva a barokk festészetünk utolsó fázisának tartalmi és formai egységét) kiskomáromi, történelmi témájú mennyezetképei (1793, I. András helyreállítja a kereszténységet, III. Ferdinánd a nagyszombati Seminarium Generálénak adományozna Kiskomárom birtokát), ritkán találkozunk. A protestánsok építőtevékenysége meglehetősen visszafogott a 18. században, hisz ez a reformáció hívei folyamatos visszaszorításának korszaka. A néhány új templom nagyobbrészt a reformátusokhoz — Köveskál 1769, Szentantalfa 1785, Becsvölgye (Barabásszeg) 1787, Szentgyörgyvölgy 1787, Kustánszeg (1760-as évek?) stb. - s csak kisebb részt az evangélikusokhoz - Zalaistvánd 1784, Szentantalfa 1785 - kötődik, és valamennyi a század utolsó harmadában, Padányi Bíró Márton halála után épült. A szakrális építészet alsó szintjét az út menti, szőlőhegyi, kálvária- és temetőkápolnák képezik. Ezek csupán évi egy-két alkalommal történő használatra épültek, kialakításuk is ennek megfelelően szerény. Az Inkey Boldizsár által családi sírboltként emeltetett, karéjos alaprajzú, kupolával fedett lazsnaki kápolna (1768) alighanem igénye 136