Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kostyál László: A barokk Zalában

Zala megye ezer éve Nagykanizsa, ferences templom. 1714-1730. k. Ignác a bécsi akadémikus festő, Johann Ignaz Cimbal freskóival dekoráltatott. A homlokzati toronypárt az a sajátos körülmény eredményezte, hogy az eredetileg tervezett középtorony építését akadályozta a korábbi templom tornyának alapozása, amely az új toronyhoz túl gyenge lett volna. Az anyagi nehézségekkel küszködő püspök, hogy időt nyerjen, engedélyezte a plébánosnak a tervtől való ilyen irányú eltérést. Egerszegen e két reprezentatív objektumon kívül alig állt még ekkor téglaház. Az emeletes plébánia (1770 körül épült) és az Arany Bárány fogadó nyilván szintén kétszintes eredeti épülete tartozik még ezek közé, továbbá az 1765-ben emelt tiszti szállás, az ekkor még földszintes kvártélyház, és a vele szemben álló ispita kápolna. A század utolsó harmadában épült a püspöki tiszttartó háza, 1790 körül a városi sóház. E rendkívül szűk városmagból szalmatetős házsorokkal szegélyezett görbe utcák indultak (a mai, rendezett utca-hálózat az 1826-os tűzvész után alakult ki), melyeken csak elvétve lehetett látni téglaépületet. A várost dél felé elhagyva a temetőben álló kálvária-kápolna mondható még ilyennek. Egyházi művészet Püspöki székhely híján a megyében a legnagyobb és leginkább díszes templomok a szerzetesrendekhez kötődnek. Közülük a barokk korban a ferencesek voltak a legaktívabbak, akik igen nagy szerepet vállaltak mind a papok nélkül maradt török hódoltsági területen élő lakosság lelki gondozásában, mind pedig a katolikus restaurációban. Korszakunkban hat zalai kolostoruk épült. Legkorábbi házukat Széchenyi György veszprémi püspök alapította Sümegen (1649-1652). A hamarosan felépült, kevéssé jelentős épület dísze a karmelita szerzetes-építész, Martin Wittwer által az 1720-as években tervezett homlokzat és kórus, továbbá a szintén karmelita Franz Richter által faragott díszes, körüljárható főoltár. A faragványok és oltárképek nagyobb részét — a szerzet többi templomához hasonlóan — a rendi műhely tagjai készítették, akik megbízhatóan, de egy-két kivételtől eltekintve csak közepes kvalitással dolgoztak, mégis reprezentatív összhatást keltve. Az architektúra egyszerűsége a többi ferences tomplomot is jellemzi a megyében. A 17. században alapított (Zrínyi Miklós, 1644) csáktornyai rendház még kora barokk megjelenésű mai temploma 1702-1711 között épült (tornya csak 1753-1757 között), míg a hasonlóan oldalsó homlokzati tornyos nagykanizsai és búcsúszentlászlói egymással nagyjából párhuza-mosan, 1714-től. Nagykanizsa földesura, a templom patrónusa, gróf Batthyány Lajos kancellár a főoltárképet az akkor még kevéssé ismert Caspar Franz Sambachhal, a bécsi akadémia későbbi igazgatójával készíttette (1747), akinek ezzel az igen jól sikerült művével kezdődött magyarországi pályafutása. A többnyire kedvelt sémákat felhasználó rendi művészek nevét - mint Búcsúszentlászlón Schmalzl Theotimus, a főoltárkép festője és An(ton? dreas?) Granister csak ritkán ismerBúcsús^entlás^ló, ferences templom, belső. 1714-1730. к. i ük műveiket többnvire nem szignálták. Keszthelyen Szent Ferenc fiainak 14. századi gótikus temploma a kolostorból kialakított végvár részeként nem szenvedett helyrehozhatadan károkat, így eredeti formájában állították helyre. Barokkizált berendezését a múlt században historizálóra cserélték. A valószínűleg erősebben sérült rendházat a barátok 1723-1730 között teljesen átépítették, és barokk köntösbe öltöztették. Ugyancsak ebben az időben folyt az 1744-ben felszentelt 134