Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kostyál László: A barokk Zalában

Kostyál László: A barokk Zalában A barokk Zalában Magyarországnak a hódoltság területére, valamint a török elleni háborúk frontvonalába eső megyéiben a barokk stílus kronológiája meglehetősen eltér az ilyen szempontból szerencsésebb északi országrészeken tapasztalhatótól. Kibontakozására csak Mohamed katonáinak 17. század végi kiűzése után volt lehetőség, élete így egyetlen évszázadra korlátozódott. Nem volt ez másként a Tihanytól Csáktornyáig húzódó egykori Zala megyében sem, ahol a 17. századi kora barokk csak elvétve, a harcoktól ritkábban érintett településeken hagyott emléket. A csáktornyai vagy a sümegi ferences kolostor ezt a periódust idézi, létrejöttükben nyilván szerepet játszottak az ütközőzóna mentén fekvő területek pasztoráüs igényei. Zala megyében Nagykanizsa felszabadulásával (1690) csitultak el a harcok, a békés (újjá)építő munkát azonban a szegénység erősen akadályozta. Az érett barokk első emlékei ismét a — lelkigondozói és a rekatolizációs törekvések élharcosaként fellépő - ferences rendhez kötődnek (Nagykanizsa, Búcsúszentlászló), a bencések (Tihany, Zalaapáti) és a premontreiek (Tűrje) lassabban léptek. Az újjáéledő falvaknál általában megfigyelhető, hogy a 18. század elején a régi, romos templomot igyekeztek használhatóvá tenni, új egyház emelésére inkább csak a század második harmadától gondoltak. A világi építészet is ekkortól bontakozik ki, a folyamat nyitányát az egerszegi megyeháza felépítésében (1730-1732) látjuk. A 18. század dereka a zalai barokk virágkora. Megyeszerte épültek a templomok, és a nemesi kastélyok, kúriák. A közigazgatási központ Zalaegerszeg volt, a spirituális pedig az a Sümeg, ahol a protestáns többségű megyei nemességgel való folyamatos konfrontációk miatt székhelyét gyakorlatilag el sem foglaló veszprémi püspök, Padányi Bíró Márton építtette ki rezidenciáját. Ekkor kezdődött el az évszázad végére szintén központi szerephez jutó Keszthely kiépülése, amelyet az itt székelő Festeticsek Zalaegerszeg, Mária Magdolna templom. 1746-1770. emeltek ki a jelentéktelenségből, és tettek virágzó életű kisvárossá. Bíró püspök halála után Sümeg szerepe lehanyatlott. A század utolsó harmadában az építőtevékenység a megyében ugyan nem csökkent, de olyan jelentős emlék, mint a Batthyányak immár klasszicizáló jegyeket is mutató zalaszentgróti kastélya, kevés épült. A késő barokk elsősorban a falusi templomokban hozta utolsó hajtásait, amelyekben a legnehezebben csírázott ki — először talán a dekorációban, pl. Dorffmaister kiskomáromi mennyezetképein — a klasszicizmus zsengéje. A megyeszékhely Zalaegerszeg a középkorban jelentéktelen település volt, vára a török elleni harcok során vált fontossá. Kanizsa eleste (1600) után itt székelt a dunántúli vicegenerális, és egyre gyakrabban ülésezett katonáinak védelme alatt a megyegyűlés. E tradíció a 17. század végére immár szilárdnak volt mondható, és amikor az 1723. évi 73. törvénycikk előírta a vármegyeházak építését, más helyszín már szóba sem került. Az építkezéshez (1730-1732) Bécsből hívtak mestert, a választás Franz Alüora, a kor egyik vezető udvari építészének, Donato Felice Allionak fiára esett. Feladata nem volt könnyű, hisz funkcionális előkép - mint építészeti típus — még nemigen létezett, s aligha mondható túlzásnak, hogy a megjelenésében a kor nemesi kastélyait idéző, középrizalitos, téglány alakú egerszegi megyeháza a hasonló jellegű barokk épületek mintaképe lett. Alliot éppen egerszegi sikeres ténykedése nyomán hívta meg gróf Batthyány Lajos zalai főispáni adminisztrátor körmendi kastélyának, későbbi hitbizományi központjának munkálataihoz. A megyeszékhely másik fontos építkezése Zala legmonumentálisabb, kéttornyú homlokzatos plébániatemploma (1746-1770). Építtetője a földesúr, Padányi Bíró püspök, aki máig ismeretlen nevű (legújabban Mojser Pál püspöki építésszel próbálják azonosítani) sümegi építészének (többek között ottani palotájának és a plébániatemplomnak is ő a tervezője) tervei alapján, a régi templom helyén húzatta fel az új épületet, melyet utódja, Koller 133