Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kurucz György: Festetics György és a magyarországi művelődés

Zala megye ezer éve rendszeréhez fűződő tananyag is, melyhez utóbb Pfahler Károly uradalmi ügyvéd, illetve georgikoni tanár állított össze útmutatást „Jus Georgicum regni Hungáriáé" címmel. A nyugat-európai mintájú agrárgazdasági, agrotechnikai, termesztési, illetve állattenyésztési ismeretek átadását azonban döntően befolyásolták Albrecht Thaer művei, aki az élenjáró angol mezőgazdaság németországi közvetítője volt. A német nyelv magyarországi ismertségénél és közvetítő szerepénél fogva főként az ő művein keresztül ismerkedtek meg nálunk a szigetországi gyakorlattal. Az „Einleitung zur Kentniss der Englischen Landwirtschaft" szerzőjével egyébként Festetics György már az előtt levelezésben állt, mielőtt Thaer létrehozta volna saját alapítású iskoláit. Az Angliát is megjárt Pethe-féle georgikoni vetésforgót egyébként, mely a legkorszerűbb minta követésének egyik bizonyítéka, maga Thaer is „mintaszerűnek" tartotta. A Georgikon racionalizált és kapitalista üzemként való működését jelzi, hogy nem, vagy csak igen csekély mértékben alkalmaztak a kor feudális gazdálkodásából fakadó robotmunkát. A végzett hallgatók így azután nem csak modern gazdálkodási ismereteket, hanem a munkaszervezésben Magyarországon addig egyáltalán nem megszokott elveket is magukkal vittek. A keszthelyi tanintézet mellett még két további nagyjelentőségű kezdeményezés fűződik Festetics György nevéhez. 1802-ben 40.000 forintos alapítványt tett nemes ifjak részére, akik Bécsben katonai intézetben tanultak. E tettéről törvényben is megemlékezett az országgyűlés, utalva egy magyar tisztképző intézet mielőbbi felállításának szándékára. Festetics ezáltal közvetett módon az uralkodó feleségéről elnevezett magyar katonai iskola, a Ludovika későbbi létrehozásához teremtett anyagi hátteret. Az adott időszakban, amikor Magyarország a Habsburg Birodalom részeként önálló hadüggyel nem rendelkezett, a birodalom hadserege, melyben magyar tisztek és katonák egyaránt szolgáltak, csakis az idegen dinasztia érdekeinek érvényesítési eszköze volt. Könnyű belátni, hogy Festetics kezdeményezése több volt, mint szimbolikus gesztus. Utóbb a történelem furcsa játékaként, szeretett iskolája, a Georgikon azért zárta be kapuit 1848ban, mert hallgatói valamennyien csatlakoztak az önvédelmi harcra kényszerülő ország hadseregéhez. Halála előtt nem sokkal - Asbóth János georgikoni professzor tervezete alapján — Festetics megkísérelte Keszthely irodalmi központtá szervezését is. Az udvar gyanakvásának enyhítése érdekében, az uralkodó neve napjára időzített Helikon ünnepségeken költők találkoztak egymással a keszthelyi gróf kastélyában. A jelenlévők gazdasági, esztétikai, irodalomelméleti, valamint a nyelvújítással kapcsolatos kérdésekről vitatkozhattak, aminek igen fontos szerepe volt az 1810-es évek magyarországi közéletében. A Georgikon hallgatói magyar, német, valamint latin nyelven, nyilvános vizsgákon adtak számot ismereteikről, s a vendégek megtekintették a tangazdaságot is. A keszthelyi zeneiskola diákjai koncerteket tartottak, s hazai viszonyok között ezek az ünnepségek valóban páratlanok voltak. A „magyar Weimar" megteremtésével Festetics egyébként nem önmagát kívánta előtérbe helyezni, amit bizonyít az is, hogy Kisfaludynak hozzáírt ódáját sem engedte felolvasni. Berzsenyi Dánielnek Kazinczy Ferenchez írott levele jellemzi talán az idős Festeticset: „Midőn egy olyan ember, kinek jövedelme 3 millió körül van, egy ily ünnepre 30.000 frt-t költ, az semmi, de nem semmi az, midőn az ősz Festetics a szegény Berzsenyinek az utcára kalap nélkül eléje szalad. Oly népnél, ahol a nyelvet és a poétát lenézik, Festetics nagy ember, vagy ami még több, jó ember." 1818 nyarától Festetics György már bénán feküdt ágyában, s a következő év elején tartott helikoni ünnepségen, a magyar „múzsák találkozásán" sem tudott jelen lenni. 1819. április 2-án bekövetkezett halálával olyan magyar főnemest gyászolhattak a kortársak, aki iskoláival a hazai művelődés, az anyanyelv, az irodalom, egyáltalán a modern nemzettudat fejlődését szolgálta. Vitathatatlan, hogy élete utolsó időszakában kerülte a hatalommal való bármiféle konfliktust, s emiatt Kazinczy, a börtönt szenvedett patrióta értelmiség elismert alakja számos írásában támadta Festeticset. Utóbb azonban a kortársak előtt is világossá vált, hogy a keszthelyi gróf nem öncélúan, hanem mindig távolabbi célkitűzések, vagyis a felvilágosodás szellemi örökségének megfelelően, a közjó, a salus publica érdekében munkálkodott. Л Georgikon tanépülete, 19. s^á^ad eleje (a s^er^ő felvétele). 132