Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Kurucz György: Festetics György és a magyarországi művelődés

Kuruc% György: Festetics György és a magyarországi művelődés továbbiakban lóidomítás, természetrajz szerepelt a tananyagban. A másodévesek az első év anyagának elmélyítése mellett, komoly állatgyógyászati képzésben is részesültek. A mérnökiskola alapítására 1808-ban került sor. A főpraktikánsokkal egyenértékű mérnökhallgatók mellett uradalmi földmérőket, míg az alsó szintű oktatás keretei közt uradalmi mesterembereket képeztek. A mérnökhallgatók vagy „inzsellér practicansok" tanulmányi ideje két elméleti és egy gyakorlati évből állt. Az első évben növénytermesztési alapismereteket, statikát, mechanikát, állattenyésztést, ásványtant, hydraulikát, hydrotechnikát, számvitelt, rajzot, és földmérést tanultak, a másodikban építészetet, térképészetet és tervezést. A harmadik év teljes egészében gyakorlati jellegű volt, részt vettek az uradalmi csatornázási, malom-, híd- és különböző gazdasági épületek építési munkálataiban. Felügyeltek a munkásokra, ellenőrizték a számadásokat, s a jegyzőkönyveket is vezették. A három éves képzés után a mérnökhallgatók Pesten, az egyetemen vizsgát tehettek, s ez mindenképpen a keszthelyi képzés országos jelentőségére utal. Rövid ideig, 1808-tól működött az alsófokú „Leányiskola", melynek célja „takarékos, művelt háziasszonyok" képzése volt. Itt elsősorban uradalmi szakácsnékat, kisegítő női személyzetet kívántak képezni, ami egyébiránt jelzi, hogy ez az iskolatípus csakis alsófokú képzést biztosított. A képzés ideje három évre szólt, melynek során írást, olvasást, német és magyar nyelvű fogalmazást, természetrajzot, földrajzot, illemtant (!), főzési ismereteket, és vallási oktatást kaptak a lányok. Mindhárom évben szerepelt zenei oktatás is. A növénytermesztés vagy állattenyésztés tekintetében a georgikoni oktatás a legkorszerűbb mintákat igyekezett követni. Pethe, Asbóth, s a későbbi tanárok egyöntetűen az intenzív talajművelés, a rendszeres talajerő-pótlás, valamint a rendszeres növényvédelem, a gyomirtás mellett foglaltak állást. A meszezéssel, márgázással történő talajjavítás, az alagcsövezés, a magyar éghajlati és talajadottságokhoz szabott vetésforgók kialakítása, a tangazdaság juhászata, stb. mindmind hozzájárultak ahhoz, hogy a Georgikonból kikerülő hallgatók a magasabb színvonalú nyugat-európai agrotechnika ismerői, magyarországi terjesztőivé válhattak. A modern kertészeti ismeretek terjesztése, a szőlőművelés legeredményesebb módszereinek alkalmazása terén szintén élenjáró volt a Georgikon, ami egyúttal a gyakorlati oktatás megalapozottságát jelzi. Asbóth egyébként már 1803-ban elkészítette az iskola gyümölcsösében található gyümölcsfák jegyzékét, részletes pomológiai leírásukkal, de sokat tett az intézet botanikus kertjének létrehozásáért is. Egy későbbi 1812-es kimutatás szerint 60 szekcióban 213 fafajta létezett a Georgikon botanikus kertjében. Az állattenyésztési ismeretek oktatása során mindenekelőtt az istállózásról, a megfelelő vetésforgók alkalmazásával minőségi takarmánytermesztésről, a különféle fajták tulajdonságainak szelekcióval történő javításáról, valamint a kor színvonalának megfelelő állategészségügyi eljárásokról tanulhattak. A szarvasmarháknál, különösen a hizlalásra, a tejtermelésre, juhok esetében pedig a gyapjúismeretre fordítottak meglehetősen sok időt. A professzorok útmutatásai alapján azután a tangazdaságban szembesíthették az elméletet a gyakorlattal. Érdemes azonban megvizsgálni azt is, hogy milyen más külföldi és hazai szerzők munkái voltak még hatással a Georgikonban folyó tanításra. A hátteret ehhez kezdetben a Festeticsek családi könyvtára szolgáltatta, melynek agrárgazdasági, állatgyógyászati, állattenyésztési és egyéb szakkönyvekkel való igen tudatos fejlesztése Festetics György nevéhez fűződik. Tankönyv írására egyébként először Pethe Ferenc kapott megbízást még másodtanári beosztásában, hogy egy magyar nyelvű „iskolakönyv mielőbb szisztematizáltasson." Ez a tankönyv szigorúan Johann Beckmann „Grundsätze der Teutschen Landwirtschaft" című műve alapján készült volna, de Pethe eltért a német szerző rendszerétől, ráadásul könyve, „A pallérozott mezei gazdaság" első kötete már az után jelent meg, hogy elkerült Keszthelyről. Ezt követően az Asbóth János által kidolgozott instrukciók képezték a tananyag gerincét. Instrukciójában Leopold Trautmannak, a bécsi egyetem tanárának „Versuch einer wissenschaftlichen Anleitung zum Studium der Landwirtschaftslehre" című művéből találhatók részletek. Az instrukciót kiegészítette még a kor feudális jogi Л családi könyvtárnak helyet adó kastélys^árny (a s^er^őfelvétele). 131