Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

A honfoglalásig Zala megye földrajzi viszonyai többszáz millió éves fejlődés eredményeként jöttek létre. Területét a földtörténeti középkorban és újkorban többször is tenger borította - ezek lerakódásaiban találhatók a zalai kőolajmezők. A kutatás feltételezi, hogy a hosszú észak-dél irányú völgyek a hajdani Ős-Duna medrének maradványai. A jelenlegi felszín az utóbbi 3 millió év, a negyedkori tektonikus mozgások és a pleisztocén időszak éghajlati változásainak következménye. A szél és a víz térszín alkotó munkáján kívül a különböző kéregmozgások, a terület egy részének lassú emelkedése alakította a felületet. A Balaton viszonylag fiatal képződmény, medencéje mintegy 20 ezer évvel ezelőtt, a legutolsó jégkor folyamán süllyedt le. A megye legnagyobb része a Zalai-dombsághoz tartozik, északi keskeny sávja a Vasihegyhát, délkeleti tájai a Dunántúli-dombvidék, Keszthely környéke pedig a Dunántúli-középhegyég része. A Zala széles völgye a kísérő dombokkal mindig is kedvező feltételeket biztosított az itt megtelepedő embereknek. A megye központi része, Göcsej felszíne ezzel szemben erősen szabdalt, sok völgy, számtalan vízfolyás tagolja, termőföldje általában gyenge minőségű. Kedvezőbb a vízháztartása az öt észak-déli irányú párhuzamos völggyel tagolt Kelet-Zalai-dombságnak. Megyénk természetes növénytakarója a zárt erdő volt: bükkösök, tölgyesek, erdei fenyvesek, a völgyekben mocsári erdők, bokorfüzesek. A klíma kiegyenlített, a tenger közelsége miatt mérsékelten meleg, nedves, enyhe telű. A Balaton éghajlati hatása kedvezően befolyásolja a parti sáv mikroklímáját. Területünk halban és vadban gazdag, és így emberi megtelepedésre kezdettől fogva alkalmas volt. Zala megye honfoglalás előtti történetének összefoglalását az elmúlt évtizedek intenzív régészeti kutatásai teszik lehetővé, amelyek a lelőhelyek számát megsokszorozták, és a külső fonásokból fedezett mikrorégiós kutatások határainkon túl is felhívták a figyelmet az itt folyó tudományos tevékenységre. 1960-ban Korek József összefoglalva a megye őskori történetét még így fogalmazott: „Régészetileg fehér folt volt az ország területén Zala megye, és ez a helyzet lényegében véve máig sem sokat változott." Munkájában alig több mint 100 lelőhely adataira támaszkodhatott. A közelmúltban megjelent várostörténeti monográfia csupán Nagykanizsa környékén ennél több Sskori lelőhelyet sorolt fel. Ha nagyon ritkán is, de megyénk már az őskőkorban is lakott volt. Ezeknek a lelőhelyek7