Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

vonalra tolták vissza. Épp négy esztendőre, 1945 tavaszáig. 1946-ban a balatonfüredi, 1950-ben a keszthelyi, a sümegi és a tapolcai járás Veszprém megye részévé vált. Ugyanekkor Somogytól 9 Kanizsa környéki, Vastól 3 Egerszeg közeli falut megyerikhez csatoltak. 1979 óta Keszthely város és járás újra Zalához tartozik. Közben többször is módosult a járások száma is, területe, 1971-ben megszűntek a járási tanácsok, 1983-ban a járási hivatalok is. A régi, 1867 óta működő közigazgatási-önkormányzati forma helyett 1950-ben létrehozták a tanácsi rendszert, több átalakítás után ezt 1990-ben az új önkormányzati törvény szüntette meg. 1950 után jelentősebb települési integráció kezdődött, számos község összevonására került sor, főleg a városokba olvadt be sok környékbeli település. (Példaként: Zalaegerszeghez csatolták 1958-ban Zalabesenyőt, 1963-ban Csácsbozsokot, Pózvát, 1969-ben Andráshidát, Szenterzsébethegyet, Bazitát, Ebergényt, Ságodot, 1982-ben Botfát is.) Városi rangot kapott 1954-ben Keszthely, később Lenti, Zalaszentgrót, Letenye, Hévíz. Megyei jogú városi rangra emelkedett Nagykanizsa és Zalaegerszeg. 1995-ben Zala megye 3784 km

2 területén, 2 megyei jogú városban, 5 városban és 250 községben 302.442 ember lakott. 2. Alapvetően átalakult az itt lakók életmódja. A háborús károk helyreállítása után főleg a déli-nyugati határ közelében lakók életét megkeserítette, hogy földjüket határsávnak nyilvánították, az ott lakók egy részét otthonától is megfosztották, földjeiken katonai létesítményeket, lövészárkokat, tüzelőállásokat építettek. A 15-20 km széles övezetbe csak külön engedéllyel lehetett belépni. A zalaiakat is érintette az ötvenes évtized elejének számos terrorintézkedése, szegényítette a beszolgáltatás, a szövetkezetek erőszakos szervezése. A földosztást követő évtized kétszer is átrendezte a tulaj donviszony okát. Megszüntette a földbirtokos osztályt, földhöz juttatta a nincstelen cselédeket és a nyomorgó törpebirtokosok egy részét. E történelmi változás mégsem hozta meg a falu remélt felvirágzását, a szándékok és erők virágba szökkenését. A gyorsított ütemű iparosítás forrásait szinte teljes egészében a falu erőiből, tartalékaiból sajtolták ki, s az erőltetett beszolgáltatás, a padláslesöprések, a nélkülözés, néha az éhezés, az internálások nehéz évei máig ható nyomot hagytak a parasztság idősebb generációiban. A hagyományos önkormányzatok szétzúzása, a kis közösségek, egyesületek elsorvasztása még egy új értékrend kialakulása előtt rombolta a régit. Az ötvenes évek faluja űzte-taszította, az iparosítás pedig vonzotta a zsellérek unokáit és a módos gazdák 48