Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

gyermekeit egyaránt. Soha nem látott mértékű vándorlás kezdődött: a falu legjobb erői és ta­lajtalan megtűrtjei ugyanúgy a több sikerrel kecsegtető városok felé menekültek. Ha módjuk nyílt, oda is költözve, ha nem, akkor a napi utazás törődését is vállalva. Erőteljes zalai iparo­sítás kínálta a munka lehetőségét: ruhagyár, tejipar, kőolajtermelő és -feldolgozó, a bútoripar, az építési vállalatok stb. Az 1970-es években már a falun lakók több mint a fele nem a mező­gazdaságból szerezte fő jövedelmét. Az életmódot gyökeresen, immár- kedvezőbben alakította, hogy a hatvanas évek elejére befejeződött a mezőgazdasági szövetkezetek szervezése, a következő két évtizedben ezek mind jobban magukra találtak. Ahol a föld nem nyújtott elegendő kenyeret, ott ipari tevé­kenységgel egészítették ki a jövedelmet. Nagyarányú lakásépítés cserélte ki az otthonok többségét falun, városon egyaránt. Természetessé vált a villany, majd a háztartási gépek. So­ha nem látott mobilitás kortársai lehettünk. A lakosság jóval nagyobb része mozdult meg, mint a 18. században, s nemcsak lakhelyet, hanem foglalkozást, életmódot is cseréltek. Év­százados munkaeszközök és eljárások emberöltőnyi idő alatt múzeumi tárggyá váltak: állati erővel vont eke, kasza, sarló, kézicsép, mosóteknő, sütőlapát és megannyi háztartási eszköz. 3. Megváltozott Zala megyének az országoshoz viszonyított helyzete. Évszázadokon ke­resztül tagoltsága, természeti adottságai, történelmi sorsa miatt hátrányos helyzetűnek szá­mított. Fél század alatt sikerült sorsát úgy alakítania, a megváltozott körülményekhez úgy al­kalmazkodnia, hogy a legtöbb, statisztikai adatokkal mérhető területen a közepesnek, jobb­nak sorolt megyék közé került: egészségügyi ellátásban, művelődési viszonyokban a jobbak, a jövedelem körülményeiben a közepesek, mostanában a munkanélküliségben az irigy elteb­bek közt van. 4. Jórészt eltűnt, legalábbis erősen csökkent a megye különböző tájai közt megvolt kü­lönbség. Zala szerencséjére a kőolajtermelés épp a leghátrányosabb vidék - Göcsej - életét kezdte megváltoztatni, az útépítés, az autóbuszos közlekedés gyakorlatilag minden települést bekapcsolt a forgalomba. Az ipartelepítés előbb csak a városba igyekvőknek kínált munkát, később újabb települések határában is megjelentek a kisebb gyárak, üzemek. Különösen je­lentős volt, hogy Lenti nemcsak igazgatási, hanem forgalmi, gazdasági rangot is szerzett. Igaz, közben jelentős kulturális értékek, ősi elemeket is őrző néprajzi sajátosságok tűntek el. Zala élenjárt abban, hogy ezek közül minél többet megőrizzen, megmentsen. A földrajzi nevek összegyűjtésével, a múzeumi hálózat létrehozásával, a Göcseji Falumúzeum, az Olaj­ipari Múzeum létesítésével remélhetőleg az utókornak is hasznos szolgálatot tett a pályájának végéhez mostanában ért generáció. 49

Next

/
Thumbnails
Contents