Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

VIII. Századunk Az I. világháború kezdetén a hadba szólító uralkodók őszi győztes visszatérést ígértek, de a falevelek hullásával csak a sebesülteket szállító vonatok robogtak hazafelé. Az iskolák egy részéből kórházakat formáltak, a megyeszékhely határában hatalmas hadifogolytábor épült. A fokozódó háborús veszteségek, a növekvő szegénység, az erősödő elégedetlenség, részben a szomszédos országok példája is forradalmasodó hangulatot teremtett. Az elvesztett háború végén a Károlyi Mihály vezetésével hatalomra került kormány nem tudta megállítani a határokon nyomuló román, szerb, horvát, cseh csapatokat. A március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság is csak kétségbeesett kísérletet tehetett erre. Nemcsak a Monarchia esett szét, hanem az ország is. Megyénket is érintette, hogy két járás székhelyét is hamarosan határ választotta el a nagyobb résztől: Csáktornyát és Alsólendvát. E változásokat nem sokkal később a békeszerződés is szentesítette. Az újonnan meghúzott választóvonalak nemcsak érzelmi megrázkódtatást okoztak, hanem gazdasági, szociális gondok forrásává is váltak. 1919 nyarának eseményei, a Tanácsköztársaság új rendre törő kísérletei csak múló, három hónapig tartó epizódot jelentettek. Zala közigazgatásilag kettészakadt, az Egerszeg székhelyű Észak-Zalára és a Kanizsa központú Dél-Zalára, nyár végén még egy Keszthely irányította Balaton megye szervezése is szóba jött. Nagyobb hatású akciókra, szembefordulásra vagy véres megtorlásra sem az év nyarán, sem a régi rend visszatérte után nem került sor, noha utólag, 1919 után is, 1945-öt követően is mindkét fél a számára vonzóbb események jelentőségét igyekezett megnövelni. Az emlegetett fordulatok Zala megyében, az események perifériáján inkább csak hivatkozási alapot, mintsem történelmet alakító változást jelentettek. Megyénk a két világháború között is megmaradt zömmel agrár területnek, ahol a lakosság közel 70 százaléka őstermeléssel foglalkozott. 1930-ban Dunántúl népességének 17,3 százaléka élt az iparból, Zalában mindössze 13,5%. A legfontosabb iparág változatlanul a téglagyártás és a malomipar volt. A kiterjedt erdőségekre alapozva néhány nagyobb fűrésztelep is létrejött, az 1922-ben megszervezett lenti üzem átlagosan 50-55 munkást foglalkoztatott. A húszas években új iparágként jelent meg a tejfeldolgozás, Nagykanizsán, Lentiben és Zalaszentgróton. Nagyobb üzemnek számított Balatonfüreden a hajógyár. Nemcsak ipari struktúránk maradt el az országostól, hanem mezőgazdaságunk is. Oka változatlanul egyrészt a kedvezőtlen birtokösszetétel, másrészt a föld gyengébb minősége 44