Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

Kiegyenlítést az ipar sem hozott, hiszen ez időben 10.000 lakos közül ipari munkás vagy alkalmazott volt Zalában 82, Vasban 121, Somogyban 96, Tolnában 100, a dunántúli átlag 116. Mindez kihatott a jövedelmi viszonyokra is. A kiegyezés évében egy adózó átlagos jövedelme Zalában 214, Veszprémben 272, Somogyban 234, a dunántúli átlag 260 Ft volt. Nem meglepő, hasonló a helyzet még az írni-olvasni tudó, 6 évnél idősebb lakosság arányában is: Zala 29,9, Somogy 35,6, Baranya 41,6, Vas 46,6, Tolna 50,6, a dunántúli átlag 46,6 százalék. Megmarad a különbség a megye egyes területei között is. 40 év múlva, 1910ben a zalai felnőtt lakosságnak már 74,47 százaléka vallotta magát írástudónak, de a novai járásban csak 69,15, a letenyeiben 64,71, a csáktornyaiban 64,28; ellenben a balatonfürediben 89,5, a keszthelyiben 79,9, a sümegiben 82,17 százalék. A fejlettség eltérései hosszú időn át majd minden statisztikai mutatóban megfigyelhetők. Pl. a mezőgazdasági napszámbér dunántúli átlaga 1906-ban 167, a zalai 137, az alsólendvai járásé 116, a letenyeié 136, a tapolcaié 162 fillér. E tájon is nagy változást hozott a vasútépítés. Már az 1860-as években átvezetett Nagykanizsán a Déli Vasúttársaság trieszti vonala, később ezt keresztezte a sopron-pécsi vonal. E sínpárok a várost összekötötték mindkét fővárossal, Béccsel és Budapesttel, valamint a tengerparttal is. Ennek következtében a város nemcsak Zala, hanem Somogy megye számára is a fő piacot jelentette, s néhány kanizsai cég tevékenysége a Balkánra is kiterjedt. Nagy forgalmú bankokat, takarékpénztárakat alapítottak, a század végén kezdett kibontakozni a gyáripar is. A városban tehetős polgárság élt, közülük a Guttmannok bárói rangot, földbirtokot szereztek. A város központi része látványosan kiépült, fellendült az egyesületi élet, ennek keretében elegáns székházakat, kaszinót építettek. Egy részük máig is a város dísze, fontos intézmények otthona. 1892-ben 55 előfizető lakásában, üzletében megszólalt a telefon, négy év múlva a vonalakat az interurbán hálózatba is bekapcsolták. 1893-ban a város utcáin esténként villanyfényben térhettek haza a polgárok, a millennium évétől pedig üzleti útjaik végeztével a vasútállomásról omnibusszal érkezhettek a Főtérre. A megye déli részén az átlagot meghaladó földminőség, a közeli város lehetőségei gyökeresen átalakították a falu életmódját. Felhagytak a hagyományos, egyoldalú gabonatermeléssel, fokozódott a kapásnövények, takarmánynövények, az istállózó állattenyésztés szerepe. A polgári életmódra átállni képtelen, de ezt számos külsőségében utánzó parasztpolgári gazdaréteg alakult ki, a városénál sokkal zártabb közösségben, jellegzetes néprajzi vonásokkal. A növekvő jólét nyomot hagyott a falvak külső képén is: tágasabb, helyenként már a gazdagságot is reprezentáló lakóházakat, tekintélyes melléképületeket emeltek. A tisztaszobák bútorait 41