Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

nemegyszer nyomorgó kisnemesek otthona. Önellátók, konzervatívabb gondolkodásúak, kiváltságaikhoz görcsösen ragaszkodók. Stagnáló, a következő évtizedekben csökkenő lakosságú kistáj. 4. Külön elemzést igényelne a mindegyiktől eltérő múltú és népességű, nyelvű, főleg nagybirtok uralta Muraköz. A különböző tájak közti különbségek egyrészt megmaradnak egészen a huszadik század végéig, másrészt pedig ezen eltérések teszik érthetővé, hogy már a korai útleírások, országleírások miért adnak annyira eltérő jellemzést a megyéről. Karl Gottlieb Windisch a magyar királyságról 1780-ban megjelent német nyelvű ismertetője szerint: „Fekvése a legszebbek és legkellemesebbek közül való: el van látva részben erdőkben gazdag hegyekkel és termékeny dombokkal, részben pedig csábító síkságokkal s a halakban bővelkedő Balatonnal, sokféle hasznos folyóvízzel és gyógyforrással. Az itt termő bor többnyire kitűnő. A föld dúsan termi a gabonát és a gyümölcsöt, erdőségei bőven ellátják a lakosságot mindenféle vaddal és fával. Az állattenyésztést hasonló erősen űzik, és sok mézet és viaszt termelnek. Földjét az oly sokféleképpen hasznos Balaton mellett a Dráva, Mura és Zala folyók áztatják/' 56 esztendő múlva Fényes Elek már magyarul dicséri a Szála vízének felette gyönyörű völgyét, „mely a Balaton felé mindig tágasabb, tágasabb lesz, s melyet egész menetelében csinos faluk, pompás kastélyok és kertek, erdőkkel, szőlőkkel fedett dombok, termékeny rétek, szántó földek, s a déli részen széles kiterjedésű bozótosok kísérnek." Épp a fenti sorok megjelenésének idején Göcsejnek majdnem a közepén Plander Ferenc novai plébános urat egészen más környezet veszi körül. „Göcseiben pedig az utak annyira tele vannak göcsökkel, hogy a ki itt sebessen haladni kívánna, egy sebészt, ki érvágó vasát szüntelen kezében tartsa, bognárt és kovácsot, ki szekerét minden negyed órában haladásban kiigazítsa, kéntelenítteték magával hordozni... Mezei a hegyes vidékeken, mellyeket nagyobb részt kisebb birtokú nemesek és nemesi szabadalmakkal bíró agilisek laknak, siralmas tekintetet adnak... s mivel a természetével is mostoha földet még rosszul is műveli, nem csuda, ha egyedül vadócot és konkolyt arat." Nemcsak a nagyobb tájak, hanem a meghatározó jellegű, városias települések is különböztek egymástól. A 18. század elején a vármegye székhelye Zalaegerszegen állandósult. Megyegyűlést már 1357-ben is tartottak itt, de Kapornakon, Szentgróton, Sümegen, Zalabéren egyaránt összegyűlhettek a megye nemesei, a 17. században a biztonságosabb Könnenden is. 32