Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

Az 1723. évi 73. artikulus rendelte el, hogy „mindazok a megyék, amelyeknek megyehá­zuk még nincsen, ilyet gyűléseik és törvényszékeik tartására, levéltáruk és okleveleik megőr­zésére, a gonosztevők s foglyaik őrzésére és a végrehajtások eszközlése végett, biztos, és amennyire lehet, magoknak és megyebelieknek is nagyobb kényelmére, mindenik megye kö­zepén fekvő helyen és (ha lehet) városban vagy nagyobb és kiváltságosabb mezővárosban szerezzenek." Zalaegerszeg akkor kicsi, jellegtelen település volt. A még szóba jöhető Keszthely és Ka­nizsa ugyancsak, s azok is a megye szélével voltak határosak. Egerszeg azonban egyrészt a vár révén már örökölt némi székhely-hagyományt, másrészt a Füredtől Csáktornyáig terjedő vármegye mindkét végétől nagyjából azonos távolságra lévén jobban megközelíthető volt, mint akár Kanizsa, akár Keszthely. A köznemesség is szívesebben gyűlt össze ott, ahol nem volt a közelben nagyhatalmú földesúri lakhely. Sürgető volt a székház építése, hiszen egy szalmatetős rossz épület szolgált tanácstermül. A rabokat is bérelt helyen, egy időben az alsólendvai várban őrizték. 1725-ben döntöttek az építésről, s mivel a pénz csak lassan gyűlt, s még kölcsönt is kellett szerezniük, csak hét év múlva, 1732-ben készült a vár helyén emelt mértéktartó, szép arányú épület. 1872 óta a Bíró­ság otthona. Egerszeg nemcsak a megye, hanem egyik járásának is a székhelye lett. 1870-ig rajta kívül a lövői, kapomaki, szántói, tapolcai és a muraközi járásokra tagolódott a megye. (1870-1918 között kétszer ennyire: Keszthelyen, Letenyén, Alsólendván, Sümegen, Tapolcán, Zalaeger­szegen, Nován, Pacsán, Perlakon, Zalaszentgróton, Csáktornyán és Balatonfüreden működött szolgabírói hivatal.) Egerszeg egészen a 20. század közepéig rangot, tekintélyt csak a mind jobban terjeszkedő megyei hivataloktól kaphatott. Gazdasági, kulturális kisugárzó ereje csak szűk környezetére hatott. Nagykanizsa a század közepétől indult látványosabb növekedésnek. Sokat köszönhetett előbb nyitott szellemű földesurainak, a Batthyány aknák, majd közvetítő, kereskedelmi lehe­tőségei jó kihasználásának. 1711-ben a megye legnépesebb települése még Keszthely, 1728­ban azonban Kanizsa már túlhaladta. Főleg gazdálkodók lakóhelye, hamarosan mind több iparos munkahelye is. A növekvő számú zsidó lakosság lesz a kereskedelem letéteményese. Keszthely sorsa összefonódott urainak, az 1745-ben itt kastélyt építő Festetics családnak a történetével. A város külső képét, egyházi, művelődési intézményeit két századon keresztül e grófi, majd hercegi rangra emelkedő família építkezései, gazdagodása, bőkezűsége vagy szűkmarkúsága határozta meg. A város szerepköre majd csak századunkhoz közeledve bővül 33

Next

/
Thumbnails
Contents