Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

régen behozott muskátli. A növénytakaró változása átformálta nemcsak a termelést, hanem az életmódot is. Az erdők fogyatkozása miatt csökkent a faépítkezés, terjedt a sározott sövény fal, a vályog, a hegyes vidékeken a kő. A tölgyesek visszaszorulása miatt kevesebb jövedelmet hozott a makkoltatás. A kukorica, majd a krumpli térhódítása csökkentette, hamarosan meg is szüntette a éhínséget, ez elősegítette a népszaporulatot. E két növény nemcsak emberi táplálékul szolgált, hanem takarmányul az állatoknak, majd nyersanyagul az iparnak, főleg a szeszgyártásnak. Már a következő évszázad első felére esik a selyemtermelést lehetővé tevő eperfák nagyarányú ültetése. A megváltozott termelési és értékesítési lehetőségek miatt jobban érzékelhetővé váltak a nagy kiterjedésű megye egyes tájait elválasztó gazdasági, életmódbeli különbségek. 1. Sajátos, jól elkülöníthető régió Zala északkeleti része, a tágabban értelmezett Balatonfelvidék: a Füred-Keszthely-Szentgrót-Sümeg által határolt, Tapolcát is magában foglaló terület. Változatos felszínű, jó termőtalajú, főleg kisnemesek birtokolta vidék, hagyományosan fejlett mezőgazdasággal, növekvő bortermeléssel, némi városias kultúrával is. Néprajzilag ugyan nem egységes e táj, hiszen voltak itt nemesi kiváltsággal bíró, de apró és szegény zsellérfalvak is. A táji arculatban, a települési képben is vannak máig fennmaradt különbségek, de a történeti fejlődés sajátosságai mégis sok hasonlóságot is kialakítottak. 2. A déli-délkeleti, Somoggyal, a Muraközzel határos rész. Kiskomárom 1713 óta jezsuita (később a Központi Papnevelde céljait szolgáló) uradalmi központ. Kanizsáról a környező Batthyány birtokokat igazgatják. Főleg a jobbágyi-paraszti életmódot még befolyásolta a KisBalaton, valamint a Kanizsától északra felnyúló Kóstai-berek nyílt vizes, lápos közelsége. Híres volt szarvasmarha tenyésztésük, megnőtt a gabonatermelés jelentősége is. Zalakaros, Zalakomár szőlőtermelése is jövedelmező volt. 3. A nyugati, északnyugati rész, nagyjából Göcsej és Hetes vidéke, az Őrség szomszédságában. Göcsej már a 18. század közepén közismert tájfogalom. A bucsuszentlászlói ferences testvérek adománygyűjtő-prédikáló körzetét meghatározó egyezség 1765-ben felsorolja azokat a falukat, amelyek a kolostor érdekeltségi körébe tartoznak és Göcsejben, illetve Göcsej felé (in Göcsej, versus Göcsej) találhatók. Az említett neveket térképre vetítve azt találjuk, hogy 230 esztendővel ezelőtt is nagyjából a mai területet, a Zala-Válicka-Cserta által határolt településeket sorolták Göcsejhez. A 18. században sem, ma sem egységes táj. Gazdaságilag biztosan nem az. Nyugatibb, délibb fele jól kezelt, távolibb piacokra is szállító Esterházy és Szapári nagybirtok. Északkeleti része tagoltabb, mostohább földű; főleg törpebirtokú, 31