Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

Egy másik, 92 falura kiterjedő összeírás 1703-ban 1542 családot vehetett számba, ugyanitt 171 l-ben már csak 799 famíliát talált. Lentiben 1703-ban 71, 171 l-ben 20, 1715-ben 24 gazda szerepelt az összeírásban. Clemens angol utazó 1715-ben Keszthelyen az egyházi épületeken és a romladozó végváron kívül mindössze 3 kőházat talált. Kanizsáról ezt jegyezte le: „Ámbár a világ e sarkában városnak nevezik e helyet, valóban nem sokkal jobb egy falunál, valami 100 szétszórva épített és szalmával fedett házzal." Pedig ő már épp negyedszázaddal a török elvonulása után érkezett ide. Az újjáépítés csak a hadak elmúltával, a járványok keltette rémület enyhültével, az 1710es évek közepén indulhatott meg. Erre az időre esik a vármegye önállóságának, régi státusának helyreállítása. A török időkben, 1596-ban Zalát és Somogyot közigazgatásilag egyesítették, míg 1715-ben a LXXXVII. törvénycikk elrendelte a két megye szétválasztását, önállósítását. A Csáktornyától Balatonfüredig elnyúló, nagy területű megye Árpád-korban kialakult határai változatlanul megmaradtak, belső rendje azonban sok tekintetben megváltozott. Átalakultak a tulajdonviszonyok. Három évtized alatt új nagybirtokos családok váltak a földterület több mint harmadának urává. A hajdani Bánfi, majd Nádasdy birtokok: Lendva, Lenti Esterházy Pál tulajdonába kerültek. Ugyanekkor vásárolta meg a letenyei és a szécsiszigeti uradalmakat Szapáry Péter. A Szentgróton már régóta otthonos Batthyányak jelentős újabb területekhez jutottak Nagykanizsán és környékén. A belatinci uradalmat Széchenyi György előbb zálogba, majd tulajdonba is vette. Családi öröklődés révén Ebergényi Lászlóra, majd Csáky Györgyre szállt. Megmaradt a Széchenyiek kezelésében több kisebb zalai birtok: a pölöskei, a szentgyörgyvári, a baki és az egervári. Muraköz Zrínyi Ádám eleste után a koronára szállt. 1719-ben királyi adományként Althan Mihály gróf kapta. Utódaitól 70 évvel később Festetics György vásárolta meg. A Festetics család is ekkoriban jelent meg Zalában, a század közepén már ők Keszthely urai. Szerepük nemcsak azért jelentős, mert vagyonukat gyorsan gyarapítják, hanem a megyénkben érdekelt nagybirtokosok közül egyedül ők építik ki családi központjukat is Zalában. Nagyjából változatlanul megmaradtak, illetve helyreálltak az egyházi vagyonok: a veszprémi püspökségé Zalaegerszegen, Nován, a tihanyi, a zalavári és a kapornaki bencés apátságé több helyen is, valamint a türjei premontreieké. A középbirtokos famíliák egy része fokozatosan kicserélődött. Mind ritkábban szerepeltek az Ördöghök, Sárkányok, Kávásiak, Rajkyak, Gersei Petők, helyettük a feltörekvő Inkeyek, a 28