Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

ш. Az államalapítástól az Árpád-ház kihalásáig Az utolsó gyepúvonal volt Szent István által alapított megyénk, egyben a lakott terület nyugat - délnyugati határa. A megye, amely 1000 körül alakulhatott ki, először a 1009. évi, a veszprémi püspökség részére készült adománylevélben bukkan fel. Első neve nem Zala, hanem Kolon (Colon) volt. A névadó megyeközpont - mely nevét talán első ispánjáról nyerte a mai Balatonmagyaród és Zalakomár között létezett. Emlékét ma már csak a dűlőnevek őrzik. A megyeközpont valószínűleg Szent László alatt került át Zalavárra. Ő terjeszti ki ugyanis Horvátország megszerzésével dél felé a magyar királyság, és még előtte a zágrábi püspökség megalapításával, a szlavón megyék létrehozásával az egyházi és világi közigazgatás határait. A Muraközt és a Kerka vidéket, amely eddig lakatlan, vagy gyéren lakott gyepűelve volt (mint erre Holub József rámutatott), egyházilag Zágrábhoz, közigazgatásilag Zala megyéhez csatolta, egyben megszüntetve a gyepűt. Az őrvidék határvédő szerepe egy ideig megmarad, őrök lakta falvak jelennek meg a Kerkától nyugatra. Úgy véljük, hogy ebben az időszakban épül a nyugati határ vonalán a máig Magyar-kapunak nevezett sánc. Ez a terület, a szlovének által lakott Felsőlendva-vidék valószínűleg ez idő tájt Zalához tartozott. A 13. század elején azonban már a vasi várhoz kapcsolódóan találjuk. A régészeti kutatás szerint all. század vége felé erődítik meg a zalavári Várszigetet, ahol már állt a Szent István által alapított benedekrendi monostor, amely átvette a 9. század óta itt állt Szent Adorján templom titulusát. A megyésispán, akit zalaiként először 1138-ban említenek, központját a szigeten a 9. századi erődítménytől délre építette ki. A megye egyházi igazgatása is ekkor kapja meg az újkorig tartó kereteit. Ali. század végi határán belüli terület a veszprémi püspökség zalai főesperességéhez, az attól nyugatra és délre fekvő részek a zágrábi püspökség bekcsényi (becsehelyi) főesperességéhez tartoztak. Egy rövid ideig létezett a muraközi főesperesség is. A királyi megye (comitatus) közigazgatási és joghatósági egység volt, élén a király által kinevezett ispán (comes) állt, aki egyfelől a területen lévő királyi birtokok és az azokon élő népek vezetője, bírája volt, másrészről a királyt képviselte az adott területen a nem királyi birtokokon lakók felett is. A megye lényege a vár volt, az alá tartozó várnépek felső rétegét a várjobbágyok (iobagio 13