Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

castri) alkották, akik katonai szolgálatot végeztek, jelentős várbirtokok jövedelmével rendelkeztek, emellett még magánbirtokaik is voltak. Közülük választotta az ispán helyettesét az udvarbírót (comes curialis) és a várszervezet többi tisztségviselőit, száznagyokat és a tíznagyokat, (centurio, decurio) akik a várnépek tized- és századkerületei élén álltak, az őrnagyot (maior exercitus) és a várnagyot, akinek katonai szerepköre volt. A várnépek változatos neveken jelennek meg a forrásokban (ciues, ciuiles, castrenses, populi castri), akiknek néha még a szolgáltatásaikról is tudunk. így ismerünk igriceket (ioculatores), bőrpáholókat, kikiáltókat, szőlősöket, szántóvetőket és őröket. Ezek egy részét a helynevek is megőrizték (Zalaigrice, Alsó-, Felsőpáhok, Zalaszántó, [Őri-] Szentgyörgy völgy), de a helynevekben még további szolgáltató falvakat is találunk, mint Bocsár (ács), Csatár (fegyvergyártó), Esztergái(esztergályos), Gerencsér(fazekas), Kovácsi, Lovászi, Ötvös, Tárnok, (termékkezelő), Udvarnok(földműves), Verő(kovács). A megyében az ország más részéhez hasonlóan találunk királyi udvarházakat, curtisokat. A kor viszonyai között egyszerűbb volt az udvarnak a birtokközpontokban felélni a terményt, mint azt messzebbre szállítani. Az udvarházak általában egynapi járóföldre voltak egymástól, hogy a naponta 20-30 km-t vonuló udvar pihengetve, vadászgatva elérje a következő udvarházat, ahol ellátását az oda összegyűjtött élelem biztosította. Az udvarházhoz tartozó uradalom feladata volt az udvar ellátása. Megyénkben a korai időkben udvarház és a hozzá tartozó kápolna állt Komár (melyet Alba Curiának, Fehérudvarnak hívtak), és mint ezt neve is őrzi, Újudvar (Nova Curia) területén. A királyi megye a birtokeladományozások folytán a 13. században mindinkább funkcióját veszti, és megindul az a folyamat, amely a megye átalakulásához vezet. Zalában a Zalán innen és túl lakó szerviensek már 1232-ben önálló ítéletlevelet, - a híres kehidai oklevelet adtak ki, és az országban elsők között itt alakul ki a nemesi megye az 1260-1280-as években. A folyamatot jól illusztrálja IV. Bélának, 1269-ben kelt oklevele, melyben a király Zala megye összes nemeseinek ír, hogy tartsanak vizsgálatot egy gyilkosság tárgyában, és az eredményt a zalai ispán pecsétje alatt jelentsék neki. A megye területén a birtokviszonyokat csak a 13. századtól, az írásbeliség általánossá válásától ismerjük. A korábbi időszakból csak néhány oklevelünk van, de a későbbi adatokból következtethetünk a 11-12. századi helyzetre is. Az őshonos birtokosok közül a Lád (Vérbulcsú) nemzetség Badacsony körül, a Kador (Kádár) pedig Nagykapornak körül települt le. A legjelentősebb szerepet a Hegyesd táján birtokló Atyuszok és a Zala-kanyar környékén élő Tűrjék, Csatáron és a Mura mellett all. 14