Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

a Felső-Válicka és a Kanizsa (ma Principális) patakok vonaláig. Ez a változás a 955-ös Lech mezei vereség következménye volt, Taksony fejedelem intézkedéseivel függ össze, a nyugati gyepű (a határvédelmi rendszer) kiépítésével hozható kapcsolatba. Az átszervezés azzal párhuzamosan ment végbe, hogy a nagyfejedelem rátette a kezét a katonai kíséretének színejavával együtt odaveszett horka birtokolta területekre. A betelepülő magyarság és az itt talált, főleg szláv jellegű etnikum (amellyel az avarság maradéka keveredett) együttélését a helynévanyagban egymás mellett megjelenő falu-, vízés tájnevek mutatják. Különösen sok a szláv névanyag a déli területen, a Balaton és a Mura között. A régészeti leletek és a helynevek alapján a kutatás mai állása azt mutatja, hogy a magyar településhatár először a Zala észak déli folyása, illetve azt nyugaton kísérő dombvonulat táján lehetett. A 10. század végén ez a vonal, egybeesve az őrzött határral, a gyepűvel, a Rába és a Zala völgye között húzódó Hegyhátat átszelő (Vasvár-Győrvár) között, egyértelműen a magyarsághoz kapcsolható határvédő sáncnak a meghosszabbításában nyúlt le a Muráig, és a Válicka, Kanizsa mocsaraira, majd a Murára támaszkodott. Erre a korra jellemző régészeti leletanyagot e vonaltól nyugatra egyedül a Mura-völgy északi peremén Letenye térségében találunk, ahol az őrtelepekre és azokhoz kapcsolódó szolgáltató falvakra jellemző helynevek egy csoportja is megjelenik. Mindezek egy itt létező, nyugatra vezető útvonalra, őrzött átjáróra, ún. gyepűkapura utalnak. Ez a kapu a mai Murarátka és Letenye között lehetett, ahol a Göcseji dombvidék széle szinte érinti a Mura völgyét, és ahol ennek emlékét a „Vaskapu" helynév is őrzi. A gyepűvonalat nem lehet állandó határként elképzelni. Az előtte húzódó g y e p ű e 1v e, a magyarság és szomszédai között húzódó lakatlan, gyéren lakott vidék is az ország területének számított, amelyből a lakosság szaporodása, avagy politikai okból mind újabb területet vettek birtokba, létesítettek rajta gyepűt, mindaddig, míg ennek a szomszéd ország határa gátat nem szabott. A gyepű tehát folyamatosan mozgott nyugat felé a 10. század közepétől, a Zala folyó ÉD-i folyásának vonalától, a Felső-Válicka-Kanizsa vonalon át, a 11. század végi megszűnéséig, amikor a Zalalövő melletti Irsapusztától Szepetnekig húzható, a Kerka völgyét keletről kísérő, nehezen járható Göcseji dombvidéken, illetve a Mura vonalán találjuk. 12