Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

A hunok megjelenésével új korszak kezdődött Európa történetében, a népvándorlás kora. Pannóniát 430 után ürítették ki a rómaiak, és adták át a hunoknak. Jelentősebb romanizált népesség csak a fenékpusztai erőd védelmében, Keszthely környékén maradt. A hunok is csak ezt a területet szállták meg, amit két előkelő keszthelyi temetkezés jelez. A megye nagyobbik része csaknem két évszázadra újra lakatlanná vált. Csak a fenéki átkelő környékéről ismerjük a hunok után beköltöző germán népek emlékeit. Thiudimernek, a keleti gótok királyának másfél évtizeden keresztül a fenékpusztai erőd volt a székhelye. A keleti gótok uralmát a langobardoké követte, ők hívták be segítségül az Alföldet lakó gepidák ellen a nomád avarokat, de rövidesen, 568-ban nekik is el kellett hagyniuk a Dunántúlt, amely így az avar birodalom része lett. A Keszthely környéki romanizálódott keresztény népesség az avarok uralma alatt is helyben maradhatott, terményeikre, kézműipari termékeikre az új urak is igényt tartottak. Sőt további keresztényeket telepítettek ide. A Zalától Ny-ra lévő területek a 7. század elején váltak újra lakottá, amikor avarok és szlávok telepedtek meg itt. Közösen használt temetőikbe az avarok csontvázasán, a szlávok elhamvasztva temették el halottaikat. Jellegzetes temetőiket Pókaszepetktől Zalakomárig ismerjük. 630 táján egy „polgárhábom" során az avarok elpusztították a fenékpusztai erődöt, és maguk is megszállták Keszthely környékét. A közös temetőkbe térben elkülönülve temetkeztek a keresztények és a pogány avarok. Előbbiek sajátos és egyedülálló anyagi műveltségét Keszthely kultúrának nevezte el a kutatás. 795 után felbomlott az avar birodalom, a Dunántúl a frank birodalom része lett. A 9. században újabb szláv népcsoportok költöztek vidékünkre. Keresztény hitre térítésüket és felügyeletüket frank megbízásból a Nyitráról idemenekült Pribina, majd fia, Kocel látta el. A 840-es években ők építették ki a zalavári Vái szigeten hatalmi központjukat. Ide érkeztek meg 867-ben Konstantin (Cirill) és Metód. Tevékenységük ellen készült Salzburgban az az irat, amely környékünk 9. századi történetének legfontosabb írott forrása. A Vársziget és környéke a 9. század második felében az ország legsűrűbben lakott vidéke, egymást érik a telepek és temetők. Ezek életében a honfoglaló magyarok megjelenése nem jelentett változást, a 10. század közepéig lakottak maiadtak a települések. 10