Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

madik századi újabb támadásuk során Görögországig jutottak, ekkor már az egész Dunántúlt birtokba vették. Ők terjesztették el a vas széleskörű használatát, honosították meg a fazekaskorongot. Vidékünkön nem jött létre oppidum, városias jellegű hatalmi központ, így a kelta pénzforgalomnak sincs nyoma. A falusias jellegű telepeken élő kelták gazdagságát jól érzékeltetik sírjaik, - a legnagyobb sírszámú temetőket Reziből és Magyarszerdahelyről ismerjük - amelyekbe a harcosok fegyvereit is eltemették. A Krisztus születését követő évtizedekben fokozatosan szállták meg a rómaiak a Dunántúlt, és szervezték meg itt Pannónia tartományt. Területünk a távolsági utakon keresztül kapcsolódott be a világbirodalom vérkeringésébe. A megye nyugati szélén húzódott az un. „Borostyánkő út", amely az Adriát és a Balti-tengert kötötte össze. A Zalán Zalalövőnél kelt át, és itt már Tiberius császár uralkodása (14-37) idején katonai tábor létesült. A 80-as évek közepén a Duna mentén kiépített védelmi vonalra (limes) vezényelték át a katonaságot. A tábor helyén felvirágzó települést Hadrianus császár 124-ben városi rangra emelte (Municipium Aelium Salla). Egy másik fontos út átlósan szelte át a Dunántúlt és a provincia székvárosába Aquincumba (Óbuda) vezetett. Az 1-2. században sűrű településhálózat jött létre, elsősorban Észak-Itáliából érkeztek telepesek, kereskedők. Hatásukra a bennszülött kelta népesség gyorsan romanizálódott, az 1. század közepétől elhamvasztott halottaikat halomsírok alá temették. Ma már 55 helyről ismerünk megyénkben római kori halmokat. Ezekből, akárcsak a római telepesek halom nélküli sírjaiból szép számmal kerültek elő importtárgyak. A 160-as évek végétől több hullámban területünkön keresztül támadták meg Észak-Itáliát a barbárok. Pusztításaik nyomán elnéptelenedett Salla város, a temetők többségének használata megszakadt, kivételt talán csak a magyarszerdahelyi temető képez. Marcus Aurelius császár csak 180-ban tudott úrrá lenni a helyzeten. A konszolidáció jele, hogy a 2. század végén új villagazdaságok jöttek létre, pl. Alsórajkon és Nagykanizsán az Inkey kápolnánál. A koracsászárkor sűrű településhálózata azonban megváltozott. A barbárok betöréseinek megakadályozására a 3. századi katonacsászárok a Duna menti védelmi vonalat fejlesztették, a tartomány belsejében a népesség megritkult. Változás csak a 4. században következett be, amikor Zalalövő is újra lakottá vált, és a villagazdaságok többségét is átépítették. Különösen Keszthely környékén figyelhető meg népességkoncentráció, ami minden bizonnyal a hatalmas fenékpusztai erőd felépítésével hozható összefüggésbe. A század végén azonban felerősödtek a birodalom felbomlásának jelei. A 374-es támadásnak áldozatul esett a fenékpusztai erőd is, bár utána helyreállították. 380-ban szövetségesként telepítettek be barbárokat a tartományba. Egyes csoportjaik megyénkbe is eljutottak, temetőjüket Kilimánból és Sármellékről ismerjük. 9