A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Degré Alajos: Boszorkányperek Zala megyében

BOSZORKÁNYPEREK ZALA MEGYÉBEN 235 „tudománnyal". Pl. Vajda Jankó jómódú gazdaember valami ló behajtási ügyön összekülönbözött Hajdú Miklóssal, az utóbbi megbetegedett, és kérte Jankót „hogy bocsásson meg neki, melynek felelt Hajdú (Vajda) Jankó. Úgy tanulsz! Azután megh jobbult."

67 Boronyák Éva maga mondta Biró Erzsébetnek, „hogy kit ő megh fog átkozni, rajta teljesedik," továbbá „az uramnak az első feleségit gyöngyöm elszaggattatássáért hányszor fölütöttem az nyavalával."

68 Harcz Jutka azzal vigasztalta Kámán Istvánt, akit elfogtak a zalacsébiek, „ha ő megkerülhette volna a csébieket előbb, nem bánthatták volna"

69 Simon Kata azzal hencegett a kocsmában, ő megmondja merre járt, mit cselekedett a nyáron Eőr Ferenc pásztor, továbbá, hogy Szent György nap éjszakáján búzáról lepedőre szedett harmattal csodálatosan meg tudja szaporítani a kenyértésztáját.

70 Ilyen dicsekvés még sok fordul elő. A boszorkányokban való babonás hitet tehát egyrészt a javasaszszonyok misztikus ködbe burkolt sikeres gyógykezelései, másrészt ez az ostoba dicsekvés tartotta fenn. Hogy a sok közismert „tudós, kenyő" közül ki a bűnös, megbüntetendő, azt a közvélemény, és a bíróság is egyedül azon az alapon döntötte el, hogy tudományával ártott-e valakinek. A vizsgáló szolgabírák tehát, a Praxis Criminalishoz híven elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a gyanúsítottnak „bűbájos, boszorkányos" híre volt-e, másodsorban arra, hogy „Ördöngös cselekedeteivel károkat okozván, némellyeket személlyek szerént, nétmellyeket marhájában megrontott-e."

71 Csak kivételesen utaltak a kérdőpontok az ördöggel való szövetség re, „az Teremtő ellen tett pártütésekkel az pokolbeli eördöggel meghegyezvén, és attul tanult némely bűbájossággal éltek volna?"

72 De ha ilyen kérdés elhangzott is, arra az ismert zalai boszorkányperekben nem feleltek. Az viszont, hogy a gyanúsított nem járt templomba, néha terhelő ténynek látszik, az ilyeneket a plébános is faggatta, sőt meg is bilincseitette.

73 Csak egész kivételesen fordult elő, hogy a tanúk azt állították, a gyanúsított konkrét beavatkozással ártott valakinek, pl. tehene szőrét szedte, és ezért a tehén megdöglött.

74 Rendszerint megelégedtek azzal, hogy a gyanúsított a tőle való lopás, neki okozott kár, kérése nem teljesítése stb. miatt megharagudott, és megfenyegetett valakit. A vallott fenyegetések túlnyomó részben egészen általánosak, pl. „várgy, várgy csak!", vagy „megbánod", „fejedre kulcsolod a kezed, úgy siratod meg", „még amit anyádtul szoptál is, keserűen esik", „még a gyereked is megbánja", stb.

75 Konkrét bajjal fenyegetésről ritkán hallunk, hisz azt könnyebb lett volna megállapítani, w IM. /. l. (17-32;). Ii8 ÍM. f. 2. 1741. ш IM. f. 3. 1750. 711 IM. f. 3. mm. 71 IM. f. 1. 1732 (Vajda Jankó), 1739 (Németh Kata) stb. ra ÍM. /. 1. 1735 (Szabó György). /a ÍM. f. 3. 1751 (Simon! Kata). 3. és 8. tanú. 74 ÍM. /. 1. 1734 (Patayné Horváth Margit), /. 2. 1748 (Németh Zsuzsa). 7;j ÍM. /. 1. 17215 (Németh Mátyásné), 1732 (Vajda Jankó), 1739 (Németh Kata), f. 2. 1740 (Gall Ilona, Boronyák Éva, Lakatos Zsuzsa), 1746 (Tóth Jutka), f. 3. 1750 (Hegedűs Ilona, Harcz Jutka), 1751 (Gáspár Ilona, Herczeg Marinka, Simon Kata), /. 4. 1754 (Kelé Kata, Beocze Éva, Fülöp Panna).