A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Degré Alajos: Boszorkányperek Zala megyében
236 DEGRÉ ALAJOS hogy a kilátásba helyezett konkrét kár bekövetkezett-e. Azért ilyen is előfordult. Pl. Lakatos Zsuzsa disznai Darás István kukoricájába mentek, Darás erre feljelentéssel fenyegette Lakatos Zsuzsát, ő pedig visszavágta: „Több kárt is vallasz, és több is utána mehet" — és három héten belül Darásnak 19 sertése elpusztult. 76 Györké Panna azzal fenyegette Sódos Dorottyát, „keserves lesz néked a gyermekszülés", és tényleg nehéz szülése lett. 77 Boronyák Éva azzal fenyegetett, harmadnap alatt meg fogod bánni, és harmadnapra „az nehéz nyavalya fölvötte." 78 Az általános fenyegetés után azonban akár egy év múlva is, ha a megfenyegetésnek, családtagjának, vagy jószágjának valami baja esett, mindjárt a fenyegetőre „gyanakodnak". Úgyszólván minden perben erről van szó, de semmi konkrétummal nem tudják alátámasztani, hogyan, mi módon ártott nekik a fenyegető. A védelem tanúi olykor utalnak is arra, hogy a gyanúsított „jó gazda ember, maga jószágaira vigyázott", emellett veszekedő, patvarkodó természetű volt, és hamar kimondott olyan általános szitkot, hogy „megadják az árát". Ha ezután az így megfenyegetettet valami baj érte, ami különösen járványos, dögvészes időkben könnyen megtörténhetett, kész volt a vád, hogy a fenyegető okozta. 79 A tanúk a boszorkányos ártás tökéletes bizonyítékának találták, ha a betegségtől sújtott megajándékozta a fenyegetőt, vagy ellenkezően agyonlövéssel, háza felgyújtásával, 80 vagy még gyakrabban feljelentéssel, „megfogattatással" fenyegette a gyanúsítottat, és erre gyorsan elmúlt a betegség. 81 A bíróság, mint Hajba János esete is mutatja, ezt nom mindig fogadta el bizonyítékul. A zalai boszorkányok tehát nem voltak méregkeverők, mint azt az előző század erdélyi boszorkányairól állítottam, 82 hanem csupán az általános, babonás tudatlanságnak és saját ostoba dicsekvésüknek áldozatai. Úgyszólván minden perben „hideglelést" okoztak a boszorkányok, ami nyilván bármiféle lázas megbetegedés lehetett. Elég sokszor beszélnek a tanúk „kezei, lábai összesugorodásá"-ról, 83 ami az akkori nedves, mocsaras megyében gyakori köszvényes megbetegedést jelenthet. Előidéztek a tanúk állítása szerint „nyavalyatörést" is, néha görcsös rángatózásokat, amiket a tanúk úgy magyaráztak, hogy csak a beteg által látott, vagy teljesen láthatatlan boszorkányok rázták őt oly szörnyen, hogy ketten-hárman '* IM. f. 2. 1740. 77 IM. f. 2. 1740. * IM. f. 2. 1740. 79 IM. f. 1. 1732 (Vajda Jankó — a védelem tanúi). «° IM. f. 1. 17312: (Vajda Jankó), Í1734 (Nagy Jutka), 1739 (Németh Kata), /. 2. 1740 (Baksa Éva), 1741 (Gyekké Panna), 1740 (Tóth Jutka), /. 3. 1760 1 (Hegedűs Ilona), ЩИ (Simon Kata), Crim. f. 13. n, 4. (17020. 81 IM. f. 1. 1726' (Németh Mátyásné), 1730 (Vajda Jankó), /. 2. 117ЧО (Lakatos Zsuzsa), 17411 (Boronyák Eva, Györké Panna) 1 , /. 3. 1750 (Szarka Dóra, Harcz Jutka), 1(791 (Gáspár Ilona, Soós Erzsébet). tí!J Angyal— Degré i. m. 11®. 1. 83 IM. f. 1. 1725 (Németh Mátyásné), 1732 (Vajda Jankó), Ш& (Németh Kata), f. 2. 1740 (Baksa Eva, Lakatos Zsuzsa), 1741 (Györké Panna), 1749 (Tóth Jutka), 1748 (Németh Zsuzsa), /. 3. 1751 "(Gáspár Ilona), /. 4. 1754. (Fülöp Panna).
