A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Geológia - Dedinszky János: Göcsej geológiai fejlődése az olajkutatások alapján

58 DEDINSZKY JÁNOS párhuzamosan új törések jöttek létre. Ezeknek a vetőmagasságuk már jóval kisebb, 5—80 m. Göcsej területén a vetők és az erózió, a mezozoikum felszínét igen változatosan alakította ki, Göcsej keleti részénél Andráshida, Kispáli, Nagypáli határában a mezozoikum viszonylag magasan helyezkedik el a terület többi részéhez viszonyítva. Tovább nyugat felé haladva Hottó környékén már igen nagy mélységben találjuk meg. Innen kezdve lépcsősen ismét emelkedni kezd a szerkezet Rám, Nagylengyel felé. A nagy emelkedést sok egymáshoz egészen közellevő vetők hozzák létre. Az emelkedés tovább folytatódik, most már kisebb mértéken Nagylengyel, Ormándlak, Gellénháza határában. Göcsejben a mezozoikum felszínét itt találjuk meg a legmagasabban. Lickóvadamos, Petrikeresztúr, Barabásszeg vonal felé lankásan süllyed a mezozoikum, és Szilvágy környékén találtuk meg eddig a legmélyebb helyzetben. A süllyedés nem egyenletes, Gellénházától Barabásszegig mélyül a szerkezet, míg Barabásszegtől Kustánszeg felé emelkedik. Az olajkutatás Göcsejben még a felszabadulás előtt indult meg. Az 1944-ben lemélyített fúrások, az un. Salomvári nagyszerkezeten, a geofizika által kimutatott legmagasabb ponton települtek. Olajat azonban nem találtak. A további kutatás 1950-ben kezdődött, a „Salomvári nagyszerkezet" keleti szárnyán lévő részmaximumon. A szerkezet legmagasabb pontján települő első fúrások már harántoltak olajat tartalmazó rétegeket. A fúrások során kialakult a nagylengyeli olajmező szerkezeti képe. Itt a Dunántúl eddig ismert mezőitől eltérően nem a harmadkori üledékekben, hanem a mezozoos kréta szenon hippuritás mészkőben és a triász dolomitban találtuk meg az olajat. A vetők az eredetileg vízszintesen települt mezozoos rétegeket nemcsak függőlegesen mozdították ki helyükből, hanem eredeti vízszintes településüket is megváltoztatták, déli 25°-os dőlést adtak. A helyzetükből kibillentett rétegeket az erózió a kréta után összegyalulta. Az olaj a'kialakult lépcsők legmagasabb pontjain található, ha azok a vetők síkjában zárórétegeknek támaszkodnak. Egy lépcsőn belül a hippuritás mészkő és a triász dolomit is olajos lehet. A töréses szerkezet miatt a telepekben az olaj—víz határa nem egységes, tág határok között változik. A mezőben a porozitás értéke igen változó: teljesen tömött részek mellett igen nagy porozitású, jó áteresztőképességű részek találhatók. A porozitás-perbeabilitás nemcsak vízszintes irányban, hanem függőleges irányban is szeszélyesen változó. Egymás alatt több szintben is találunk elnyelő zónákat a mészkőben. A mészkő már keletkezése idejében sem volt homogén. A zátony jellegnek megfelelően tömöttebb, porozusabb részek váltakoztak benne. A továbbiakban még nagy változásokat idéztek elő -a tárolóképességben a törések. A törési zónák keletkezésük idején minden esetben jó áteresztőképességű részeket hoztak létre. Ezek egy része azonban az idők folyamán még a felszínen eltömődött, a felszínről belekerülő törmelék anyaggal. A kisebb repedések, amelyek széles sávban helyezkednek el a nagy vetők meUett, kevésbé tömődtek el, valamint a mélységbe kerülésük alkalmával is jobban viselték el a nyomást, mint a nagyobb, tág repedések. A kisebb repedések ennek következtében sokkal nagyobb számban maradtak meg. Ma a mezőben a hasznos porozitásnak mintegy 90%-át ezek az apró, 0,1 mm-nél kisebb repedések adják.