A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Néprajz - Dömötör Sándor: A göcseji lakodalom néhány mozzanatáról

268 DÖMÖTÖR SÁNDOR árát), a leány pedig a legény kezébe a jegykendőt. Csak ekkor tették le az asztalra a hozott ételeket-italokat és áldomást csaptak. Pórszombaton az egyezkedésnek ezen mozzanatát elivásnak mondták. (Pl. „Szabu Treszkát elitták.") Gönczi megfigyelései szerint a szóbeli megegyezést igen szilárdnak tekintették.

23 Tulajdonképpen ezzel a mozzanattal zárult a leány megkérésének huzamosabb ideig tartó folyamata. Az áldomás, az együttevés-ivás a két család érdekközösségbe való kapcsolódását fejezte ki a készülő lakodalom kérdésében. Ez az érdekközösség egyben munkaközösség is volt, mely a közelgő lakodalommal kapcsolatos munkálatok, teendők részleteire, megosztására is kiterjedt. 3. Vendéghívás A lakodalomra való meghívás rokonnak, barátnak, ismerősnek egyaránt megtiszteltetés volt. A nagycsalád új családdal való bővülését nemcsak azért ünnepelték meg, hogy vígadjanak a gyarapodáson, hanem azért is, hogy ezt a körülményt ünnepélyesen tudtára adják az érdekelteknek. A vendéghívó feldíszítésének kellékei jelképes tárgyak, amelyek az ünnepség tartalmát fejezik ki, a meghívás és elfogadásának gesztusai jogi jellegű szimbólumok és kötelező erejűek: a hívóbot ősközösségi kultikus eszköz.

24 A lakodalom előtt bizonyos időpontban Plunder szerint ,,a' rikkancs vagy is a' vendéghívó kiküldetik, ki is a' kalapját virággal, botját pántlikával felcifrázván, borral tele csutorát akaszt nyakába, a' hivatalosoknál megjelenik, küldetésének célját elmondja, melly csutorát azonban a' hivatalos Gazdának kötelessége újjólag megtölteni."

25 Gönczi idejében a vendéghívó feldíszített kalappal, fölcifrázott bottal, nyakába akasztott, borral töltött csutorával jelent meg a hivatalosoknál. A kalapra puszpángot, fehér rongyszalagot tűzött, — Gönczi szerint „újabban" bokrétát. A meghívást mókásan, feltűnést keltőén, lármásan adta elő. Viselkedése után vicsorinak, vigyorinak, kuszorinak, kutyakergetőnek, embergyűjtőnek csúfolták. A vendéghívó mind ruházatában, mind magatartásában a vendek és a horvátok pozovecére emlékezteti Gönczit: bizonyosra tartja, hogy ,,e két nemzetiség szokásaiból került ide."

26 A vendéghívó csutorájából megkínálta a házbelieket, azonban a meghívott gazdának az elfogyasztott bort pótolnia kellett, ha a harmadik szomszédból hozta is.

27 Rábagyarmaton (Vas m.) rendszerint két vendéghívó hívta össze a lakodalmi vendégeket. A vendéghívók botot vittek magukkal, melyre rozmaringot tűztek. A botot magasra emelgették, és úgy énekeltek a falun keresztül, a házaknál hujjántottak. A háziaktól bort, sonkát, süteményféle tésztát kaptak. Az egész falu tudta, hogy mikor, honnan, milyen sorrendit Gönczi: i. m. 330. 24 Földes LáiSzló: A Néprajzi Múzeum busómaszkjai. Népr. Ért. XL (Ш58), 210—211. 25 Plánder: i. m. 16. 2Ü Gönczi: i. m. 332. 27 Gönczi: i. m. 334. Vö. Magyarság néprajza IV, 108.