A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Néprajz - Dömötör Sándor: A göcseji lakodalom néhány mozzanatáról

266 DÖMÖTÖR SÁNDOR eltérő társadalmi és kulturális körülmények között.

16 A lakodalom játékos elemei ma is azokat a pszichikai jellegű vágyakat és szorongásokat oldják fel, amelyek az embert létfontosságú tevékenységei alkalmával eltöltik. A göcseji lakodalom hagyományos szokásainak sorozatából a következő mozzanatokat elemezzük: 1. kikérés, 2. egyezkedés (eljegyzés, kézfogó), 3. vendéghívás, 4. zászlóvivés, 5. kakashajtás, 6. rejtőzködés, 7. előutazás, 8. kútrakísérés (mosdatás, korsótörés). 1. Kikérés A család — még előbb a nagycsalád — alapja a közösen végzett munka volt. A házasságkötés alkalmával a nagycsalád új taggal, új munkaerővel gyarapodott. Ezt a körülményt ünnepélyes, emlékezetre méltó módon hozták 1. a nagycsalád élő és 2. elhalt tagjai, valamint 3. a szomszédok, szomszéd családok tudomására. A családba kerülő fiatalasszonynak — mint a legfiatalabb asszonynak — meghatározott munkaköre volt. Ezek közé tartozott: 1. a tűzhelyen égő tűz gondozása, 2. a hamu eltakarítása, 3. a kenyérsütés (ételkészítés, bizonyos részmunkái), 4. az ivóvízzel való ellátás, a vízhordás.

17 A leány kikérése a családból tehát gazdasági jelentőségű tényező: a leány kiválik egy munkaközösségből és befogadja őt egy másik munkaközösség. A nagycsalád vezetője a gazda, a legidősebb férfi, akinek az egész család feltétlen engedelmességgel tartozik. Kifelé hivatalosan ő a család egyezkedési joggal rendelkező képviselője.

18 Plánder idejében „átallyányossan a' házi gazda határozza meg az üdőt, mellyben a' háznál lévő nőtelen, vagy mint Göcseiben nevezik, hés legény

19 megházasodjék, ez (ti. a gazda) gondolkozik a' leányról, és ha egyet kiszemelt, keveset törődvén azzal, tetszik é a' legénynek vagy sem, egy öreg asszonyt kérőbe küld a' kiszemelt leánynak szüleihez, ki ismét nem a' leányzóval, hanem egyedül a' szülőkkel közli látogatásának tárgyát, és így gyakrabban megtörténik, hogy a' legény a' leányzót, és a' leányzó a' legényt akkor láttya legelőször, midőn kézfogás által egyik a másikának magát eljegyzi.. ."

20 Közel 80 év múlva — Gönczi idejében — a legtöbb helyen még mindig a szülők szemelték ki a házasulandó fiúknak a leányt, azonban igyekeztek összeegyeztetni akaratukat a legény óhajával. Plánder nem ír arról, hogy a gazda nem egyéni érdekeket, hanem tulajdonképpen a közösség, a nagycsalád érdekeit mérlegelte a leány kiválasztásánál, tehát a leányt elsősorban munkaképessége, munkabírása, munkaszeretete és szorgalma alapján becsülték meg, mivel vagyont nem hozott magával. ,,Köll a cselid, megházasítom a fijamat" — mondta a gazda. Előfordult, hogy 14—16 éves fiatal legénykét 20—25 éves, dolgozni jól tudó nővel házasítottak össze. Ter16 Marót Károly: A szirének. MTA Nyt — írod. ОК. Bp. 1Ш9. IX, 195—236. 17 Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládiban. Bp. H9&7. 171. sk. 18 Sz. Morvay: i. m. 17. sk. 19 Plánder szerint „rédeg, feleségtelen legény" i. m. 31. 20 Plánder: i. m. 14—uö.