A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában
TAGOSÍTÁS SZÉCHENYI URADALMÁBAN 253 Közben a pölöskeiek, nem tudván, hogy Széchenyihez intézett folyamodványaikra is tulajdonképpen Lunkányi írja a választ, — szeptember 9-én a jószágigazgatóhoz fordultak kérelemlevéllel. Lunkányi szeptember 22-i válasza azonban kemény: „Ezen ítéletet mind kendteknek, mind az uraságnak legfőbb polgári kötelesség megállani. Hasztalan húzzák-vonják tehát kendtek annak végrehajtását, hol a Nagyméltóságú Grófhoz, hol hozzám, hol máshová írván s fordulván". Csak maguknak ártanak, mert a földek munkálására a legjobb időt elszalasztják, „és végtére mégis a legfelsőbb rendeleteknek s parancsoknak teljesülni kell." 71 Szeptember 28 és 29-én az uradalmi ügyész is maga elé hívatta a pölöskei jobbágyokat, s ő is értésükre adta, „hogy minden mesterkedések hiába, mert a tekintetes igazgató úrtól semmit ki nem csikarhatnak, s csak legjobban teszik, ha a kimért földeikhez hozzányúlnak". A pölöskeiek azonban csak akkor mutatkoztak erre hajlandónak, ha legalább bérbekapják a kiméréskor fennmaradt földeket, örök időre. S mikor a velük alkudozó uradalmi ügyész legfeljebb csak 3 vagy 6 évre kötendő szerződéseket ígért, a jobbágyok szó nélkül faképnél hagyták. „Engemet az udvaron magamat hagytak, s így ők tettleg is bebizonyították, hogy az urasággal csak ujjat húzni kívánnak" — írta Lunkányinak. Ezért azt javasolta, hogy az uradalom ne tegyen többé nekik semmiféle ajánlatot, hanem lásson a kihasítás hitelesíttetéséhez; úgyis a jobbágyok, „ha látják, hogy az uradalom a fennmaradóit földeket maga akarja használni, majd ők magok fognak akkor könyörögni." 72 A pölöskeiek azonban újabb kérelemlevéllel ostromolták Lunkányit. aki Széchenyivel egyetértésben elhatározta, hogy a veszedelmesen húzódó ügy lezárására engedményeket tesz. 1845. november 26-i válaszában tehát így írt: „Már én semmi pótlásnak helyét el nem ismerem, mert ami az úrszékeken, megye törvényszékein, m. k. helytartótanácsnál és n. m. cancellariánál és pedig mindenütt három s négy ízben törvényesnek ítéltetett, azt én tökélletesen igaznak tartom. De mindamellett. . . hogy az uraság is már egyszer a sok fáradságtul és költségektül megmenekedhessen, a nagyméltóságú gróf nevében én mint teljes meghatalmazott ráállok arra, hogy a Nagysürü és a falu mögötti mezőn még tán fönnmaradandó darab földek azok közt, kiknek kendtek kiadatni vélik, ingyen kiosztassanak, úgy hogy azokat minden szolgálat nélkül örökre bírhassák; de ellenben én is kikötöm azt magamnak, hogy már kendtek valahára, teljesen megnyugodjanak, mert máskép legelső nyughatatlan lépéssel és pörlekedéssel, melyet kendtek ezentúl tenni fognak, az itt tett ajándék azonnal visszavonatik, amint is azon esetre már most vissza vettnek ki is jelentetik." 73 A náprádfai jobbágyok november 20-án Széchenyihez intéztek folyamodványt, amelyben szintén bizonyos engedményeket kértek annak fejében, hogy a tagosítás és elkülönözés végrehajtásával többé nem ellenkeznek. 74 Széchenyi megint csak Lunkányihoz fordult, mert nem ismervén a 71 В. Щ fasc. 436. fol. Pö'töstkeiekiftetk 1846. szept. 9-i kérel'emlevelökre felelet. Çzenk, 1845. szept. 22. Tí S. 3. fasc. 303. fol. Kovács László — Lunkányihoz. Pölöske, 1846. szept. 29. 73 B. 10. fasc. 433. fol. Pölöskeiek kérelmére válasz. Cenk, 1846. nov. 26. 74 Uo. 43(2. fol. Náprádfai jobbágyok folyamodványa Széchenyihez. 1846, november 2i0. •••-• • :
