A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában

254 TILKOVSZKY LÖRÁNT körülményeket, maga nem nyilatkozhatott; de lelkére kötötte: „Ha lehet, legyen bár áldozattal, teljesíteni kívánom kérésüket".

75 Lunkányi eszerint cselekedett, s megnyugtatta a náprádfaiakat a kilencednek kilátásba helyezett elengedése iránt is, „mellyrül, noha a pörben van, mégis írást is kértek volt."

76 A jobbágyokkal való hosszú tusakodás bevégezésének vágya tükröződik Szilvágyi János pölöskei tiszttartó Lunkányihoz intézett 1846. január 19-i leveléből is, melyben tudatja, hogy a megyei főügyész február 4-ét tűzte ki a kihasítások hitelesítésének határnapjául: „Bár engedné az idő, hogy végre hajtódna; nagyon kívánnók, hogy egyszer valahára kibékülhetnénk."

77 A földek kihasításának hitelesítése, a tagosítás és elkülönözés végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvek aláírása 1846. márciusának második felében történt meg. Zala megye 1847. május 3-án terjesztette fel a helytartótanácshoz a pölöskei uradalom tagosítási és elkülönözési pereiben hozott ítéletek végrehajtásáról szóló jegyzőkönyveket. Pölöske aktái június 15-én, a baki per aktái november 13-án kerültek irattárba;

78 Tüttös és Náprádf a aktái azonban csak 1848. április 10-én.

79 Tasner 1848. április 23-i levelében jelzi Lunkányinak, hogy „az úrbéri pörök ügyében tett és még teendő költségékről" hamarosan megküldi számadását, mivel azok „kivánságunk szerint" lettek elvégezve.

80 1848. május 28-i levelében megerősítette, „hogy az egész tárgy befejezve van."

81 A pölöskei uradalom 1848-ban lezárult tagosítási és legelőelkülönözési pereiben szinte gátlástalanul érvényesült a törvényesített formában lehetővé tett föld- és legelőrablás tendenciája. A jobbágyság földjei számára kivétel nélkül a határ legsilányabb részét hasítják ki; a közlegelőből pedig az uraság részére tekintélyes részt különöznek el:

82 75 L. Széchenyi — Lunkányihoz. Pest, 1846. dec. 2. 70 В. 10. fasc. 4851 fol. Lunkányi — Széchenyihez. Sopron, 1846. dec. 8. 77 S. 4. fasc. 507. fol. Szilvágyi János — Lunkányihoz. Pölöske, 18-416. január 19. 78 H. 7166/1847; 798/1847. 79 Uo. 4111/1848; 412/1848. 80 B. 12. fasc. -1/18. fol. Tasner — Lunkányihoz. Pest, 1848. ápr. 23. 81 Uo. 169. fol. Tasner — Lunkányihoz. Pest, 1848. május 23. 82 A korábban igen tágas közlegelő az uradalom majorsági gazdálkodásának fejlesztésével összefüggésben az elkülönözést megelőző évtizedekben már jelentős mértékben összezsugorodott: 1821-ben, amikor Lunikányi a pölöskei uradalomnak is átvette „kormányát", Bak helységének pl. még 3188 hold közlegelője volt, s az „sorozatos privatizálások" utján csökkent két évtized alatt, 1841-ig, 1898 holdra. Ugyanúgy olvadt le Pölöske közlegelőjének Ii82l4ben még 5786 holdja is 1841-ig 1260 holdra. (Vö. B. 9. fasc. 398. fol. Lunkányi — Széchenyihez, Pölöske, 1842. okt. 22.) Ezek a közlegelőből történt uradalmi kisajátítások azonban még nem vezettek a jobbágyság legeltetésbeli megszorításához, amit az is bizonyít, hogy a jobbágyok nem emelték panaszt ellene.