A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában

252 TILKOVSZKY LÓRÁNT tal meghirdetett elvek és a Széchenyi birtokain lévő valóságos helyzet ellentmondásos voltával érvelt. Széchenyi reagálása erre a kérvényre tipikusan földesúri: „írjon Pölöskére, nyomozzák ki ezen irat szerzőjét".

65 Lunkányi szeptember 1-i válasza így hangzik: „A kérelemlevélnek stylussa egerszegi kurta procator Molnáré, ki azt föltette: de aztán Szentmihályra vitték Besenyei Barabbás volt szolgabíróhoz, és onnan Mindszentre Szabó János volt fiscalisunkhoz. így hát mind a háromnak a főztye."

66 Lunkányi ugyanebben a levelében rövid felvilágosítást is igyekezett Széchenyinek adni a pölöskei jobbágyok ügyére vonatkozóan, hogy ti. „miért törekednek ők annyira a földjeik megtartásában és mi azoknak fölcserélésében". Kis térképvázlat segítségével kimutatja, hogy a jobbágyok kezén lévő földdarabok „mindenütt berkekre dűlvén, ott idáig kényjük szerint szaporíthatták földjeiket s rétjeiket," s azoknak ennek következtéd ben „egészen más alakja is van, mint 1792-ben, a méréskor." Márpedig „sejdítik a jobbágyok, hogy amit azóta foglaltak, az nekik nem adatik meg, hanem csak a competentiájok. — Mondhatna ugyan Kegyelmes Uram, hogy miért ne adhatnánk nékiek éppen annyit, mint amennyit most bírnak? — Mert akkor a consilium mindjárt arra is kíván legelőt és erdőt kiadatni, ami minden sessióra újra circa 20 holdat tenne."

67 A pölöskeiek e második instanciájára adandó válasz, amelyet Lunkányi fogalmazott meg Széchenyi számára szintén nem maradt fenn, csak Széchenyi véleménye, amely szerint az minden tekintetben igazi mesterdarab."

68 1845. szept. 8-ra volt kitűzve a megyei küldöttség megjelenése és a karhatalom szükség esetén való igénybevétele Náprádfán. A náprádfai jobbágyök azonban a határidő lejárta előtt „kérelemlevéllel járultak Egerszegen az alispánhoz, melyben mindenről engedelmet kérve kijelentik, hogy ők megadják magokat, s mindenben az uraság kívánságára reá állanak". Erre a hírre az uradalmi ügyész Farkas Imre főszolgabíróval 7-én kiment Náprádfára, meggyőződni elhatározásuk valóságosságáról, — „nehogy megcsalattassunk". De itt is, szinte a falu valamennyi lakosa előttük megjelenvén, mindent Ígértek, csakhogy a karhatalom maradjon el... Ekkor a főszolgabíró „őket jól lepirongatta, s megmagyarázta, hogy makacsságok által csak ők vesztettek, mert a nyerendő földjeiket nem szántották idáig, miből hátramaradások történik. S egyúttal megmondotta nekik, hogy ezúttal a brachium elmarad, de ha valami ellenszegülést tennének jövendőre, tüstént katonaság jövend nyakukra."

69 „E szerént Náprádfán is lassan-lassan általmegyünk a kihasításra; s annak örüllünk, hogy katonai erőt nem kellett használni, mert a hosszúfalusiakat, kik már megadták magokat, igen kiélték a katonák" — írta Lunkányinak az uradalmi ügyész, szeptember 7-i levelében.

70 Valószínű, hogy a náprádfaiak ellenállásának megszűnése a hosszúfalusi ellenállás bukásával függött össze. 65 Uo. m B. 10. fasc. 347. fol. Lunkányi — Széchenyihez. Sopron. 1845. szept. 1. 07 Uo. 08 L. Széchenyi — Lunkányihoz. Buda, 18415. szept. 9. m S. 3. fasc. 2156. fol. Kovács László — Lunkányihoz. Bak, 1845. szept. 7_ 70 Uo.